Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Az államok közötti utódlás elmélete. Irta: Dr. Szászy István. Budapest Grill. 1928.

18 másik államnak szerződésileg olyan jogokat is biztositani, melyek a másik államot az ő utódállamával szemben is megilletik (418. 1.), elvileg helyes ugyan, de az is bizonyos, hogy az ilyen megállapodás harmadik államokat nem kötelez, az elődállam viszont a terület átengedésénél rendszerint nincs abban a helyzetben, hogy az átengedés feltételeit szabadon állapitsa meg s az utódállamot a kötelezettség átvételére birja. így, ha az. állam vállal is az utódját is terhelő kötelezettséget, tényleg nincs semmi biztositék, hogy az utódállam e kötelezettséget vállalni és teljesiteni fogja. Ugyanez a megjegyzés áll szerzőnek az állami szolgalmat illető felfogására is. Szerinte állami szolgalmak a területre vonatkozó azok a jogok, melyeket a jogositott ugy szerzett meg, hogy azok őt a kötelezettséget vállaló állam utódaival szemben is jogositani fogják. Az állami szolgalmak — nézetünk szerint — a területi fenségjognak dologi jogi hatállyal nem biró korlátozásai, melyek, mint ilyenek, nem képeznek kivételt a nemzetközi jogok és kötelességek át nem szállásának a szerződések változó területi hatályából folyó tétele alól. E tétel alól csak azok az állami szolgalmak kivételek, melyeket az utódállam által is aláirt s igy őt is kötelező egyetemes egyezmények állapitanak meg. A Különös rész IV. fejezete a magánszemélyek szerzett jogainak védelmével foglalkozik s annak hangsúlyozásával, hogy az utódállamnak a nemzetközi szokásjog erejénél fogva elvileg el kell ismernie és tiszteletben kell tartania magánosoknak az elődállam jogszabályai szerint megszerzett jogait, konstatálja, hogy a nemzetközi gyakorlat alapján nem lehet meghatározni a szerzett jogok érvényesülésének pontos korlátait, illetőleg azokat a határokat, melyek közt a szerzett jogok tiszteletben tartása az utódállamra kötelező. E fejtegetésekhez kapcsolva részletesen ismerteti a magánszemélyek szerzett jogainak védelmét a trianoni szerződésekben s a magyar-román birtokpereket. Helyesen fejti ki az elődállam jogszabályainak sorsát az átcsatolt területen (Különös rész. V. fejezet). Nincs nemzetközi jogszabály, mely az utódállamot arra kötelezné, hogy az elődállam jogszabályait az továbbra is hatályban tartsa. Az utódállam teljesen szabadon jár el: kiterjesztheti az újonnan szerzett területre saját jogszabályait, de hatályban tarthatja a régieket is. Ez utóbbi esetben a régi szabályok tulajdonképen az ő uj jogszabályai, melyek csak tartalmukat tekintve egyeznek a régiekkel. Az utolsó (VI.) fejezet a jogszolgáltatás állásával kapcsolatos problémákkal foglalkozik. Szerző az államok közötti utódlásra vonatkozó anyagot — mint látjuk — nagyon ügyesen foglalja rendszerbe, minden kérdést alapos vizsgálat alá vesz s minden kérdésben jól átgondolt és megindokolt álláspontja van. Munkájában sok az önállóság, helyenként szinte az az impressziónk, mintha egyenesen kerülné, hogy az uralkodó álláspontot fogadja el. Tárgyalási módja nagyon világos és érdekes; a figyelmes olvasót mindössze az zavarja, hogy szerző a megelőző fejtegetésekre több helyen nemcsak utal, hanem azt hosszasan ismétli is (pl. 478—479. lap.) Örömmel állapítjuk meg, hogy szerző ezzel az első munkájával a nemzetközi jog értékes müvelőjeként mutatkozott be, kinek további működése elé nagy reményekkel tekinthetünk. Bnza László. P»lla6 részvénytársaság nyomdája Budapesten V., Honvéd-utca 10. (Távbeszélő: Aut 205—67, 305—68, 205—69.) Felelős vezető: Tiringer Károly műszaki igazgató.