Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A közbenszóló ítélet elleni külön perújítás kérdése

let kézbesítésétől (Cour de eassation). De az előkészítő ítéletekre nézve a végleges ítélet kézbesítésétől. (Cour de Cassation.) A C. de Pr. C. 452. §-a értelmében előkészítőknek tekintetnek az ügy előkészítése végett (pour l'instruction de la cause) hozott ítéletek és amelyek arra irányulnak, hogy a pert végleges ítélet hozhatásának helyzetébe hozzák. Ellenben közben szólóknak tekintetnek az akkor hozott ítéletek, amikor a törvényszék a jogról való döntés előtt bizonyítást, igazolást vagy előkészítést rendel el, mely az alapra nézve praejudiciumot foglal magában („préjuge le fond"). Az idézett kommentár III. kötet 522. 1. 16., 28. és 29. sz. jegyzetében: A végleges ítéletek eldöntik, a közbenszóló ítéletek préjudikálják tárgyukat; mig az egyszerűen előkészítő ítéletek sem el nem döntik, sem nem préjudikálják. Bizonyitásfelvétel elrendelése <i felek beleegyezése esetében j. préparatoiiv, valamelyik ellenzés esetében j. interlocutoire. E. Garsonnet véleménye (Traité, théorique et pratique 1894 — sajnos ujabb kiadás nem állt rendelkezésre — az V. kötet 614. lap 1119. jegyzetében) az, hogy a végső fokban hontradiktoriusan hozott határozatok és ítéletek közvetlenül („immediatment") megtámadhatók perújítással, akár végleges (deflnitif), akár ideiglenes (provisoire), akár közbenszólók (interloqutoires), mert a IV. an 2 brumaire kelt dekrétum 14. cikke — amelynek értelmében a „jugements préparatoires et d'instruction" nem voltak a Cour de Cassation elé vihetők, hanem csak a végleges ítélet után és azzal együtt — érvényesen eltöröltetett, a közbenszóló ítéletekre nézve, — legalább a tényleges joggyakorlat ilyen — a C. de Pr. C. 451. §-a által, amely ma megengedettnek nyilvánítja a közvetlen fellebbezést és ez alkalmazandó az okok azonosságánál fogva a pei'ujitásra (requéte civile) és a megsemmisítés végetti jogorvoslatra (pourvqi en cassation) is. Olaszországban a Codice di Procedúra Civile 494. és köv. §-ai szabályozzák a perújítás kérdését és a 497. §. értelmében a perújítás (rivocazione) határideje olyan, mint a 485. §-ban a fellebbezésre megszabott határidő (15 nap a. pretore és a kereskedelmi törvényszékek ítéletei ellen, és 60 nap a polgári törvényszékek ítéletei ellen). Az olasz perrend jogorvoslati rendszere és értelmezése a francia joghoz simul. Bár az olasz kódex nem tesz különbséget az ítéletek fajai szerint, az olasz felfogás és megítélés mégis szinte azonos a franciával. így Francesco Kicci: Commento al Codice di Procedúra Civile Italiana cimii ismert kommentárjában olvassuk (1895. Firenze. II. kötet :í20. 1. :!29. j.-ben, illetve 611. 1. 574. j.), hogy az olasz kódex nem vette át az előkészítő, közbenszóló és végleges ítéletek (sentenze preparatorie, interlocutoire e definitive) közti különbségtételt. De ügyelembe véve, hogy minden ítélet megold mindig egy vitapontot, azokat egyenlően mind véglegeseknek tekinti az eldöntött kérdéshez való vonatkozásban. Ellenben a főkérdéshez való viszonyban a közbenszóló ítélet, amely csak egy közbevetőleges (incidente) kérdést old meg, nem bírhat az érdem feletti végleges Ítélet értékével azonos értékkel. Két különböző vonatkozást kell megkülönböztetni a közbenszóló Ítéletben és pedig a közbevetőleges kérdéssel és a főkérdéssel való összefüggést. Az első vonatkozásban a közbenszóló ítélet, hasonlóan a véglegeshez, ítélt dolog erejére való emelkedésre képes. Ezért ha ilyennel megállapittatott valamely előkészítő eszköz megengedhetősége, a továbbiakban nem tartható fenn, hogy az eszköz meg nem engedhető. Ellenben az érdemi kérdéshez való viszonyban a közbenszóló ítélet nem állapithat meg res judicatat. így egy bizonyítás megengedésével a bíróság nincs kötve az itélt dolog kötelékével. A közbenszóló ítélet ellen a perújítás jogorvoslata nincs megengedve, mivel az nem áll itélt dolog viszonyában a per érdemével és ezért helytelen lenne a félnek rend kívüli jogorvoslatot engedni, amikor még rendes utakon érvényre juttathatja a rendelkezésére álló védő eszközöket. — Ennek az álláspontnak azonban olyan esetben amikor a közbenszóló ítéletben foglalt döntés mégis itélt dolog hatályával bírna az érdemi döntés tekintetébe*, kétségtelenül