Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyarország Magánjogi Törvénykönyve javaslatának törvényes kötelmei

2b' méltányos. Már i)edig az ily elfogadás a 973. értelmében rendszerint semmis. Végül: az 1761. §. a gazdagodás időközi elvesztésére való hivatkozást nem engedi meg akkor, amidőn a szerződés alapján kapott tárgy vagy érték az érvénytelenné vált szerződés érvényessége esetében is vissza volna szolgáltatandó. Mindezekből tehát kihallik, hogy MMT lehetőnek tartja a kondictió és yindicatió párhuzamosságát is. Azonban csak következtetések'utján hallik ki belőlük. A kódexnek pedig nem következtetésekre, hanem kétségtelen bizonyosságokra kell törekednie. Ezért a kondikciók és a vindikációk egymás közötti viszonyát a, törvény szövegében szintén kifejezetten tisztázandónak tartom. 3. Hiszen MMT itt kétségek eloszlása céljából helyesen és kimeritően ennél sokkal kevésbbé jelentős anyagot is szabályoz t. i.: a bizonyitási terhet. A jogalap hiányát t. i. MMT szerint a szegényedő félnek kell bizonyitania (1751. §.). Azt is, hogy a felek ez ügyletben a visszakövetelt szolgáltatással valamely eredmény bekövetkeztét kívánták megvalósítani (Arg. 1751. §. 2. bek. a contra rio), hogy a teljesítéskor a kötelezettség nem állt fenn (1751. §. I. bek.), vagy hogy annak érvényesítését valamely az elévüléstől különböző kifogás mindenkorra kizárta (Arg. 1752. §.), hogy a gazdagodó valamely tárgyról jogosulatlanul, de hatályosan rendelkezett, vagy hogy valamely a szegényedőt megillető szolgáltatást elfogadott (Arg. 1757. §.). Viszont a gazdagodó szabadul felelőssége alól, ha bizonyitja, hogy a szegényedő a teljesítés idejében tudta, hogy a szolgáltatással nem tartozik, vagy hogy a szolgáltatás szokásos alkalmi ajándék volt (1754. §.), vagy hogy a felek által célzott eredmény bekövetkezett, vagy még bizonytalan (1751. §. 2. bek.), vagy hogy ez az eredmény már a teljesítéskor a teljesítő tudomása szerint lehetetlen volt, vagy hogy csalárdul azt éppen a teljesítő akadályozta meg (1755. §.). 4. MMT a gazdagodás terjedelmét is megszabja. Más-másként szabályozza ezt ahhoz képest, vájjon a gazdagodó jóhiszemű volt-e, vagy sem? Kosszhiszemnek a törvény eltérő rendelkezésétől eltekintve, pusztán a jogalap hiányáról való tudomást tekinti. E szerint a gazdagodás! kötelem terjedelme szempontjából a jogalap hiányának akármily súlyos gondatlanságból való nem tudása nem rosszhiszem. (Arg. 1759. §.) „Ha a kötelezett a vagyoni előny szerzésekor rosszhiszemű volt, vagyis a jogalap hiányáról tudott..." A szabály aggályos. Kérdéses, vájjon az a gazdagodási kötelem előfeltételei szempontjából is talál-e? Különösen a kondictió indebitinél a kötelezettség fenn nem állásáról való tudomást is ily szűken értsük-e, vagy sem? Ennek a kérdésnek mikénti megoldása persze kihat mindarra a többi cselekvésre és mulasztásra is, amely a törvényben külön nem nevesített, azaz benne részletesen nem szabályozott alaptalan gazdagodáshoz vezethet. Teszem akkor, amidőn kérdéses, vájjon alaptalan gazdagodás cimén vissza tartozik-e téríteni a hitelező a kapott szolgáltatást, ha ugyan nem tudta, de súlyos gondatlanság nélkül tudnia kellett, hogy nem az adós fizetett és így nem lett volna szabad a követelést bizonyító okiratot megsemmisítenie? MMT szövegének változatlan megmaradása esetében a gazdagodási kötelem előfeltételei körül sem indulhatunk ki más jó-r meg rosszhiszemből, mint annak terjedelménél.