Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyarország Magánjogi Törvénykönyve javaslatának törvényes kötelmei

13 E tekintetben már most a legszigorúbb bírálatnak is el kell ismernie, hogy MMT. annak dacára is, hogy bevallott es mindenképpen üdvözlendő célja a fennálló jognak törvénybeiktatása, tehát konzervatív, ezt a célt a jogászat legújabb és legkiválóbb technikai eszközeivel és akként éri el, hogy alapelveiben is, részleiben is fennálló szokásjogunkat a haladás iránijában szögezi le. A cselekmények szabályainál és már abból is nyilvánvaló, hogy a szerződések és az egyoldalú ügyletek között a kötelem létesítése tekintetében fennálló különbség hangsúlyozása mellett is az egyoldalú ügyletek fejlődésének ntnát egyengeti. A 947. §-ában kijelenti ugyan, hogy kötelem ügyleti alapításához vagy változtatásához, amennyiben a törvény mást nem rendel, szerződés szükséges, vagyis hogy egyoldalú ügylet csak a törvényben meghatározott esetekben lehet kötelemfakasztó ós kötelemváltoztató tény. De 948. §-ában hozzáteszi mindjárt azt is, hogy amennyiben a törvény mást nem rendel, az egyoldalú nyilatkozatokra is a szerződésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni (948. %.). Ezzel pedig — a német törvénykönyvtől előnyösen elütő módon — a mai jogállapot fenntartása dacára mégis az egyoldalú ügyletek fejlődési lehetőségét elméletileg is gyakorlatilag is nyitva tartja. Ugyancsak konzervatív alapon, de mégis hatalmas lépéssel viszi előre a tiltott cselekmények jogszabályait is azáltal, hogy 1709. §-ában — nem mint a német törvény csak egyes tiltott cselekményeket (ntk. 823. és köv. §§.), hanem általában a tiltott cselekmény tényállását is iktatja törvénybe. Még pedig akként, hogy tiltottnak veszi mindazt a cselekményt, amellyel valaki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen bárcsak közvetve is megsérti. Ezzel MMT. elkerülte az optk. 1294. §-ának és a svájci törvény (köt.) 41. §-ának ama eljárását, amely a bár általánosan szabályozott tilos cselekmény tényállásába utalja a kár okozását is. MMT. szerint t. i. a kár okozása már a sértés eredménye. A tilos cselekmény a jogvédte érdek, még pedig egyes kiemelt esetektől eltekintve minden jogvédte érdek jogellenes megsértése: Más szavakkal az 17(19. törvénnyé válása után a tilos cselekmény a magánjog szempontjából a priori fel nem sorolható fajai szerint egyenkint époly általános kötelemfakasztó tény, akár a szerződés. Ez a szövegezés pedig gyakorlatilag fontos, mert lehetőséget ad a magánjogi kártéritő következmények alkalmazásba vételére ott is, ahol a sértett érdeknek védelme külön részletes szabályokból ki nem mutatható, de mégis szükséges és kétségtelen. 2. A tiltott cselekmény tekintetében az 1709. §. tényállása bizonyos mértékben ugyan kétségeket is kelt. Nem emeli ki, hogy a jogellenes sértésnek kötelességszegésnek kell lennie. Nem világosit fel a tekintetben, mit ért szándék alaít. Vájjon a szándék a sértésre, avagy a jogellenességre vonatkozik-e, vájjon a §. ezek tudatára, vagy megvalósításának célzatára gondol-e, vájjon nyelvtani, vagy pedig a MMT. által önmaga által megszabott műértelemben veszi-e a tiltott cselekmény aktiv alanyát („aki") t Előbbi esetben jogi személy nem lehet tiltott cselekmény tettese, vagy részese. Utóbbiban arra kell ügyelnünk, hogy a MMT. 44. és 45. szerint nem csupán a természetes személy, hanem a jogi személy is bír jogképességgel és cselekvőképességgel is. Utóbbi értelemben tehát nem csupán a jogi személy által azzal megbízott szerv, hanem a jogi személy maga is felelhet a tilos cselekményért. Még pedig mint tettes is, mint felbujtó is Mas kétségeket is kiemelhetnék. Azonban ezek mitsem változtatnak azon, hogy a MMT. tényállásában is a közvetett kárra is ki-