Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - A hütlen elhagyás, mint a H.T. 80. §. a) pontja alá vont bontóok kérdéséhez

233 A cikkíró a háborút hozza fel, mint olyan körülményt, amely a társadalom családerkölcsi felfogását annyira kedvezőtlenül befolyásolta, hogy a birónak kötelessége ezzel szemben a törvény betűszerinti alkalmazásához visszatérni. A háború alatt és után epidémiaszerüen fellépett egyéni bontási vággyal szemben a birói gyakorlatnak kell az államérdek magasabb szempontját szembe helyeznie és a család és házasság erkölcsi lényegét megvédenie. Tóth György cikkének ezen részei valósággal klasszikus megnyilatkozásai a társadalom erkölcsi romlottságának jelentőségét átérző nagy humanistának és a mindenek felett az igazságot kereső jogásznak. A hitvalló bátorságával és lelki erejével támadja meg a m. kir. Kúria általa időszerűtlen és okszerűtlenné vált gyakorlatát, annak a Kúriának gyakorlatát, amelyet cikkében az igazság eszményének minden időkben védőjéül állit oda. A cikkiró cikkében nem mondja meg, miért tartotta a Kúria most kifogás alá eső gyakorlatát a mult század végén okszerűnek és olyannak, amely a közjóra tört. Ezt csak abból lehet sejteni, midőn azt mondja: „de akkor, amidőn a megváltozott családerkölcsi viszonyok a törvény szavát oly nagy mérvben kivánják hallatni; akkor a törvény szava legyen az igazság szava." Tehát az akkori családerkölcsi viszonyok megengedhetővé tették, hogy a Kúria a törvény szavától a közjó érdekében eltérjen. Mielőtt tovább mennék, röviden ismertetem mi az az eltérés, amivel a gyakorlat a törvény szavától eltért és mi lehetett annak az oka, hogy ezt az eltérést a birói gyakorlat okszerűnek tartotta. A mi H. T.-ünk tartalmilag, mint rendszerbelileg egy oly tökéletes jogi alkotás, amire a magyar judicatura mindig büszkeséggel gondolhat vissza. Azonban a legtökéletesebb törvénynek is lehetnek egyes intézkedései, amelyek tartalmilag nem fedik azt, amit tőlük a törvényalkotó várt. Ilyen része a H. T.-nek a 77. a) pontjában szabályozott bontóok. Merem állitani. hogy az a §. a törvény rendszerbelisége szempontjából is kívánnivalót hagy hátra. H T.-ünk a házasság felbonthatóságát kétféle természetű bontóok alapján engedi meg. A jogtudomány az egyiket abszolút bontóoknak, a másikat relatív bontóoknak minősitt Az abszoiut bontóokok tartalmilag olyan természetűek, hogy azok fenforgása esetén egy további házasélet a házasfelek között általános erkölcsi szempontból kizártnak tekinthető. Bár a házasság lényege ellen súlyos vétségnek kell tekinteni azt a cselekményt, ha valaki házastársát hűtlenül elhagyja és birói felhivás dacára hozzá vissza nem tér, de mégsem olyannak, amely az általános erkölcsi felfogás szerint egy házasélet lehetőségét k izárná. H. T. mégis abszolút bontóokká tette a 77. §. a) pontjában szabályozott bontóokot. A törvényben lefektetett inquisitorius elv sem érvényesülhet ennél a i-nál oly mértékben, ami az Ítélkező biró tisztánlátása szempontjából szükséges lenne. Nem pedig annak a megítélésénél, hogy a,z életközösség helyreállítását kérő házastársnál ez a szándék tényleg az életközösség helyreállítására irányul-e, avagy nem csupán egy ürügy a házasságnak megegyezés utjáni felbontására? A H. T. 77. §. a) pontjában megállapított bontóok tényálla déki elemeihez nem tartozik egyéb, mint az eltávozás, ettől számított hat havi időtartam és a visszahívás. A jogi elemei, hogy az eltávozás az elhagyó részéről jogtalan legyen, a visszahívás az elhagyott részéről őszinte és komoly legyen és, hogy az elhagyó