Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - A nagy nemzetközi ipari kartelek fejlődésének hatása a nemzetközi jogra

230 amely mellett természetesen megmaradnának a különböző nemzeti jogterületeken irányadó különleges jogi szabályozások is.9 Ezzel az inditvánnyal szemben helyesen utaltak birálói arra, hogy (eltekintve attól, hogy a tervbevett világjog megvalósitása ellen ma még sok akadály és sok aggály mutatkozik) ha a világjog mellett megmaradnának a speciális nemzeti karteljogi tételek, nem érnének el a világjoggal semmit, mert hiszen megmaradnának a nemzetközi magánjog mai nehézségei a nemzeti jogok különböző alkalmazásai tekintetében.10 Ma még, amikor még a nemzeti kartel jogok sem alapulnak végképen kialakult, hanem fejlődésben levő, kiforratlan jogtételeken, a kartelvilágjog eszméje olyan fantasztikum, amelyet még a kartelügy távol jövő fejlődésénél sem lehet megjósolni. Legmesszebbmenő következtetésünk ezek szerint a nemzetközi karteleknek a nemzetközi magánjogra gyakorolt hatása tekintetében az, hogy a termelés e hatalmas szuperorganizációi a nem jogi személyként alakult társaságokat, elsősorban a magánjogi társaságokat ugy nemzetközi jogi, mint nemzeti jogi vonatkozásaikban a jogi tanulmányozás és bizonyos jog egységesítés tárgyává fogják tenni. A nemzetközi karteleknek a magángazdaságot érintő nemzetközi magánjogi kérdéseinél sokkal nagyobb figyelmet keltenek ezidőszerint még a közösségi gazdálkodás nemzetközi magánjogi problémái. Nemcsak a jogászok, de első sorban a közgazdasági körök is orvoslást keresnek a nagy szuperorganizációk terhére rótt, a közösség kárára menő kinövések ellen. Félnek attól, hogy a nemzetközi kartelek a nyersanyagok felett korlátlan rendelkezést ragadnak magukhoz, ezáltal mélyen belenyúlnak egyes államok szuverénitásába és megakaszthatják ezeknél az ipari fejlődés menetét, féltik a munkásosztály és a fogyasztók érdekeit, intézkedéseket kivánnak a túlzott vámvédelem, a dumping és az ezekkel együtt járó belföldi magas árak és termelési megrázkódtatások ellen, továbbá nyilvánosságot és közigazgatási vagy birói fórumokat sürgetnek, amelyek a nemzetközi kartelek működését ellenőriznék. Az e tekintetben javasolt megoldási módok többé-kevésbé a belföldi karteleknél felmerült reformgondolatokat ismétlik. Abból a már általánosnak mondható alapelvből kiindulva,, hogy a nemzetközi karteleket megtiltani vagy korlátozni már nem lehet, hanem legfeljebb csakis megfelelően szabályozni és ellenőrizni, ma főleg a kartelpublicitást, tehát a nemzetközi kartelek jelentkezési kötelezettségét és nyilvánosságát ajánlják, valamint nyilvántartásukra és szabályozásukra nemzetközi ellenőrző szervezeteket, illetve különleges összetételű nemzetközi bíróságokat javasolnak. Egyesek a nemzetközi karteleknek a vámokkal és a dumpinggal való kapcsolataira mutatnak rá és a karteleknek itt észlelhető esetleges hátrányai ellen keresnek valamely nemzetközi bíráskodásban védelmet.11 Az International Law Association varsói konferenciáján is felmerült a kartelkérdés tárgyalásánál a „nemzetközi gazdasági döntőbíróság" gondolata, figyelemben azonban nem részesült. 9 Wolff: Die rechtliche Organisation der Internationalen Kartelle. Kartell-Kundschau 1928. III. 10 Frankenstein: Internationales Privatrecht. Berlin, 1929. Isay— Tschierschky: Kartellverordnung. Berlin, 1925. 11 Liefmann: Kartelle, Koncerne und Trusts. Stuttgart, 1927. Liefmann—Hallinan: International Cartels, Combines and Trusts. London, 1928.