Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Az idegen állami érdekek és a nemzetközi érdekek védelme a büntetőjogban

222 követnek a nemzetközi jogban biztosított sérthetetlenség joga szenved sérelmet. A sérelem ilyenkor nemcsak a küldő államot, hanem magát a nemzetközi jogot éri, mert a követek sérthetetlenségének biztosítása valamennyi állam egyetemes érdeke. A helyes jogfelfogás szerint ilyen körülmények között a terhelt nem védekezhetik azzal, hogy a sértett saját magának vagy az általa képviselt államnak a magatartásával reászolgált a kérdéses injuriára. A támadás itt államok és egyének érdekei felett álló nemzetközi javak ellen irányult, amelyek védelmének a közvetlenül érdekelt állam politikai viszonyaira tekintet nélkül feltétlennek kell lennie. A valódiság bizonyításának kizárása ennek az elvnek érvényesítését nálunk kétséget kizárólag biztosítja. • Az 1914:XLI. t.-c. 8. és 9. §-ának alkalmazása szempontjából felmerül a kérdés, hogy vájjon a külállamok közjogi szervei, hatóságai 'vagy hivatalnokai ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetében felhatalmazásra van-e szükség és ha igen, milyen jogszabály jelöli ki a felhatalmazás megadására hivatott személyt. Abból a körülményből, hogy a törvény a felhatalmazás eseteit taxatíve felsorolja és ebben a felsorolásban egészen világosan csak a magyar közjogi szervekről és hatóságokról, illetve hivatalnokokról beszél, nézetünk szerint kétségtelen, hogy a külföldig vonatkozásban elkövetett hasonló cselekmények esetében magáninditványra indítható meg az eljárás. Ehhez képest valamely külföldi kormány ellen vagy annak valamely szerve ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés esetében az eljárás megindításához nem elegendő a szóbanforgó panaszt magában foglaló diplomáciai jegyzék, hanem magáninditvány szükséges. Ennek főként abból a szempontból van jelentősége, hogy amig a felhatalmazás megadása nincs kötve a magáninditvány tekintetében irányadó háromhavi határidőhöz, addig az emiitett külföldi szervek a magáninditványi határidőt betartani kötelesek. Ennek a szabálynak az élét természetesen letompítják a külföldön előterjesztett magáninditvány joghatályosságára vonatkozó szabályok, amelyeket itt nem részletezhetünk, hanem e részben utalunk Dolleschalnak „külföldi hatóságoknál előterjesztett magáninditvány belföldi joghatálya" cimü közismert nagy értékű dolgozatára. Csak egy esetet ragadunk ki példaképen: ha a tettes ellen a külföldi bíróság előtt valamely ottani hatóság megsértése miatt bűnvádi eljárás folyik és a magyar hatóságok kezébe az ügy később kerül, azon a címen, mert a terhelt magyar állampolgár és az eljárás tartama alatt Magyarországba visszatért és az illető külföldi állam az eljárásnak itthon való folytatására kér bennünket, ugy a magáninditványi határidő csak attól az időtől kezd folyni, amikortól kezdve az ügy mint a magyar hatóságok elé tartozó jelentkezik. Az érem másik oldala ugyancsak vizsgálatot igényel. Felmerül ugyanis a kérdés, mik az előfeltételei a bűnvádi üldözésnek, ha az 1914. évi XLI. t.-c. rendelkezései szerint nálunk felhatalmazásra üldözendő becsületsértés vagy rágalmazás cimén külföldönakarunk bűnvádi eljárást indítani. A külföldi bűnvádi eljárási per előfeltételeit a vonatkozásba jövő külföldi perrendtartások határozzák meg, ehhez képest a sértettként érdekelt magyar hatóság részéről a törvény 8. és 9. §-ában körülirt felhatalmazás beszerzése ilyen esetekben egyszerűen csak a szolgálati rend szempontjából lesz ajánlatos, de nem lesz rendszerint perelőfeltétel. Az emberi élet és testi épség elleni bűncselekmények (XVIII—XX. fejezet) kapcsán külföldi államok érdekeltsége szintén felmerülhet, ha pl. a sértett az illető külföldi állam állam-