Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Az idegen állami érdekek és a nemzetközi érdekek védelme a büntetőjogban

218 koznia kell azzal a kérdéssel is, hogy a szóbanforgó hatóság megfelel-e annak a fogalomnak, amelyet a magyar Btk. 213. §-a u bíróságokról alkotott. E részben nézetünk szerint zsinórmértékül az szolgálhat, hogy vájjon a biróság olyan jellegü-e, amely előtt eszközölt jogcselekményeket (tanúkihallgatás, szakértői szemlej, bűnügyi jogsegélyügyekben biróság előtt keletkezett cselekmenyeknek elismernénk. A nyugati népek fejlett birósági szervezetét nélkülöző exolikus bíróságok előtt tett hamis tanuzás vagy hamis eskü nyilvánvalóan kivül esnék a bíróságnak azon fogalmi körén, amelyre a mi törvényünk gondol. A büntetőtörvénykönyvben és az azt kiegészítő törvényekben a büntető ügy és polgári ügy fogalmát bizonyos különleges természetű belföldi eljárásokra is kiterjesztő kivételes rendelkezéseket, mint amilyenek pl. a vagyonváltságról szóló 1921. évi XV. t.-c. 45. §-ának utolsó bekezdése, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925. évi XXVI. t.-c. 165. §-a, nézetünk szerint kizárólag magyar vonatkozásuaknak kell tekintenünk és ezek szerint a hasonló természetű külföldi eljárásokban elkövetett hamis tanuzás, vagy hamis eskü nálunk nem büntethető. A hamis vád (XIII. fejezet) esetében a mi törvényünk csak általában beszél valamely hatóság előtt való tudva hamisan vádolásról és nem szorítja a büntetendő hamis vád esetét a belföldi hatóságok előtt való vádolásra. A hamis vád a hamis tanuzással egyezőleg ugyancsak az állam igazságszolgáltatási érdekei ellen irányzott bűncselekmény jellegével is bír, azonban e mellett ez is éppen ugy a magánérdeket is sérti. A cselekmény ehhez képest külföldi hatóság előtt emelt váddal is elkövethető és az a körülmény, hogy az elkövetés helye külföldre esik, legfeljebb a Btk. 11—15. §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazását vonja maga után, de nem biztosit a tettesnek büntetlenséget. Ellenkező esetben előfordulhatna az, hogy egy itthon lakó magyar állampolgár vaiamely külföldön élő honfitársát az ottani hatóságok előtt tett alaptalan feljelentésekkel zaklathatná, anélkül, hogy büntető felelősségre lehetne vonni. A külföldön elkövetett hamis vád üldözésénél első sorban a sértett magánérdekét tartjuk ugyan szem előtt, azonban a védelem közvetve a külföldi állam igazságszolgáltatási érdekeinek is javára szolgál. A hamis vádnál egyébként az is előfordulhat, hogy a cselekményt valaki belföldön követi el, valamely külföldön folyó eljárásra vonatkozással. Ilyen eset forog fenn pl., ha valaki más ellen belföldön kohol hamis bűnjeleket vagy bizonyítékokat egy olyan ügyben, amelyben az eljárás külföldön folyik. Nézetem szerint ilyenkor feltétlenül a Btk. 227. §-át kell alkalmaznunk, a Btk. 11—15. §-aiban foglalt rendelkezésekre tekintet nélkül. A Btk. 230. §-a szempontjából felmerül a kérdés, hogy nálunk büntethető-e az olyan egyén, aki olyan tények vagy bizonyítékok tudomásával bir, melyektől külföldön ártatlanul vizsgálat alá vont egyénnek felmentése vagy ártatlanul elitéltnek kiszabadulása függ és azokat, akár az illetővel vagy hozzátartozóival, akár az illető hatósággal nem tudatja? Nézetünk szerint a törvény általában beszélvén ártatlanul vizsgálat alá vont egyénről és ártatlanul elitéltről és ehhez képest nem lehet különbséget tenni belföldön vagy külföldön folyó vizsgálat és belföldön vagy külföldön történt elitéltetés között. Az ártatlansági bizonyítékok közlésének elmulasztásáról természetszerűleg csak akkor lehet szó, ha a közlés lehetősége fennforgott. Külföldi vonatkozásban fokozott mértékben kell figyelembe venni, hogy vájjon adva volt-e a lehetőség a közlésre. A közlésnek nem kell közvetlenül az illetékes külföldi