Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Az idegen állami érdekek és a nemzetközi érdekek védelme a büntetőjogban

215 55. §-ában körülirt cselekmény is vétséggé emeltessék. Ennek a cselekménynek a kihágási törvények körébe való utalása annak idején a .jogtudomány álláspontjának megíelelőleg történt. d) Az az állam, amelynek a területén valamely idegen államnak a pénzét hamisították, vagy amelynek a területén ilyen idegen hamis vagy hamisítóit pénzt hoztak forgalomba, ezeket a cselekményeket ugyanolyan szigorral büntesse, mintha saját pénzére nézve követtettek volna el. Ezt az egyenlő elbánást nem szabad függőcé tenni sem viszonosságtól, sem valamely egyezményhez való csatlakozástól. A fentebb elmondottakból is nyilvánvaló, hogy a magyar jog az egyenlő elbánás elvét teljes mértékben biztosit ja; az egyenlő elbánáshoz nálunk sem viszonosság, sem nemzetközi szerződés nem kivántatik. e) Az az állam, amelynek állampolgárai a pénzhamisítást vagy a hamispénz forgalomba hozatalát valamely idegen állam pénzére néz re külföldön követték cl, saját állampolgárait ugyanúgy köteles büntetni, mintha a cselekményt belföldön követték volna el. Az állam felszabadul ez alól a, kötelezettség alól, ha ilyen esetekben saját Iionosainak a kiadatását is biztosítja. A magyar jogrendszer ennek a kivánalomnak lényegében meg tud felelni, mivel a Btk. 8. §-a módot ad arra, hogy a magyar állampolgárok által külföldön elkövetett bűncselekményeket is megbüntessük és pedig amennyiben a mitior lex elve közbe nem játszik, ugyanolyan szigorral, mint a belföldön elkövetett pénzhamisítást. A szóbanforgó előmunkálatok ennél többet nyilvánvalóan nem is kivánnak. A fennálló jog szerint azonban a Btk. 11. §-a a magyar állampolgár által külföldön elkövetett idegenpénz hamisitás esetében is alkalmazást nyer, vagyis nem indíttatik meg az eljárás, ha a cselekmény az elkövetés helyén fennálló vagy a magyar törvény szerint nem büntethető vagy azok egyike szerint megszűnt büntethető lenni, vagy ha a büntetést az illetékes külföldi hatóság elengedte. Ugyancsak alkalmazást nyer a Btk. 12. §-a is, amelynek értelmében, amennyiben a bűntett vagy vétség büntetése az elkövetés helyének törvénye szerint enyhébb, mint amelyet ez a törvény megállapít: az előbbi alkalmazandó. Ezek a rendelkezések a nemzetközi büntetőjog alapelvein nyugodván, a Nemzetek Szövetsége elejtésüket aligha kívánhatja. A magyar pénznek külföldön történt hamisítása esetében a Btk. 7. §-a a 11. és 12. §-ok alkalmazásának lehetőségét kizárja: az absolut egyenlő elbánás esetében a 7. §-ban foglalt és az universitas elvéből folyó kiváltságokat a külföldi pénzhamisítás esetére is ki kellene terjesztenünk. Ez azonban nyilvánvalóan nem célja a szóbanforgó reformmozgalomnak és legfeljebb arról lehet szó, hogy a szóbanforgó előkészítő bizottság idézett tételét a nemzetközi büntetőjog irányadó alapelveink alaposabb vizsgálata nélkül szövegezte meg és első sorban a területi elv alapján álló államok büntetőjogát tartotta szem előtt. A Btk. 7-ik §-ának vonatkozó rendelkezése szerint, „ha a pénzhamisítás tárgya magyar állami pénztáraknál fizetés gyanánt elfogadott fém- vagy papírpénz vagy pedig a jelen törvényben pénzzel egyenlőnek tekintett . . . közhitelpapir", ugy az elkövető ellen minden körülmények között a Btk. szerint büntetendő, vagyis a mitior lex elve nem nyer alkalmazást, azonfelül a bűnvádi eljárás megindítását a non bis idem elve sem akadályozza, amit a törvény így fejez ki: „Ezen szakasz rendelkezése az ebben elősorolt esetekben alkalmazandó akkor is, ha az illető személy a magyar állam területén kivül ítéltetett el. habár az ellene ott kiszabott büntetését kiállotta is" vagv „ha a m. kir. miniszter ellenjegyzése nélkül kegyelmeztetett meg"".