Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - A bérleti viszony megszüntetésének jogi hatásai. Válaszom dr. Staud Lajos a m. kir. Kuria ny. tanácselnöke cikkére

180 lehet megszűntnek tekinteni a bérleti jogviszonyt?" eimen felvetettem. Bölcsességre valló véleményének nyilvánosságra hozatala nagyban elősegíti e gyakorlatilag nagyí'ontosságn kérdés gyökeres megoldását. Én azonban még mindig nem látom a kérdést tisztázottnak s minthogy jogbiztonság szempontjából elengedhetetlen követelménynek tartom, hogy az érvényes felmondás jogi hatása tisztáztassék, kénytelen vagyok e kérdéssel még egyszer foglalkozni. Nem a m. kir. Kúria végzését kivánom megbirálni s nemcsak azt a kérdést szeretném tisztázni, hogy a lakásügyi rendelet 13. §-án alapuló felmondás minő jogi helyzetet teremt s hogy a bérlő vagy a bérbeadó kérelmére milyen esetben lehet a végrehajtást elrendelni, hanem tisztázni szeretném azokat a jogelveket, amelyek minden felmondás esetében érvényesülhetnek s amely jogelvek minden felmondással kapcsolatos kérdést egységesen rendeznek. Egységes jogelveket szeretnék lefektetni, amely jogelveket alkalmaznának a biróságok ugy a végrehajtás elrendelése, mint az ujabb felmondás elbírálása alkalmával, mert nem tudok belenyugodni abba, hogy bíróságaink az ujabb felmondás elbirálása alkalmával a bérleti jogviszonyt az érvényes felmondással meg nem szüntnek, a végrehajtási kérelem elbirálása alkalmával pedig megszűntnek tekintsék. Bármely irányban dőljön is el a kérdés, megnyugvással fogadom, ha az egységes keresztülvitelre talál, de lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy a bíróság elrendelje a végrehajtást az érvényes felmondás alapján a felmondásban kitett időpontot esetleg hónapokkal követő időkben is és ugyané felmondás esetében egy ujabb felmondást is érvényesnek mondjon ki. Az előbbi esetben abból a jogelvből lehet csak a bíróságnak kiindulnia, hogy érvényes felmondás folytán a bérleti jogviszony megszűnt s a későbbi, csupán tényleges állapot végrehajtás utján megszüntethető, az utóbbi esetben pedig a döntés olyan jogelven alapul, hogy az érvényes felmondás, ha a bérlő a lakást el nem hagyta, a bérleti jogviszonyt meg nem szünteti, a felmondásban kitett időpont után is a bérleti jogviszony fennáll s az ujabb felmondással megszüntethető. E két kérdés elbírálásánál a most uralkodó bírói gyakorlat homlokegyenest ellenkező alapelvből indul ki s ennek a lehetetlen állapotnak a megszüntetése lebeg szemem előtt, amikor e kérdéssel tovább is foglalkozom. Dr. Staud Lajos álláspontja szigorúan keresztülvitt alapelveken nyugszik s ha minden irányban az ő álláspontja jutna érvényre, azt megnyugvással fogadnám, bár nézetemmel, alább kifejtendő álláspontommal ellenkezik. Bár nem fogadom el a dr. Staud cikkéből kitetsző azt az álláspontját, hogy az érvényes felmondás hatályát veszti, ha a felmondásban kitett időpontban a bérlő a lakásból ki nem költözik s a bérbeadó végrehajtást nem kért, mégis a jogegység érdekében megnyugvással venném ennek az álláspontnak az érvényrejutását, természetesen csak akkor, ha azt a cikkíró és a gyakorlat is az összes felmondásokra kiterjesztené, mert ennek az álláspontnak csupán az említett rendelet 13. §-án alapuló felmondásra való vonatkoztatását elfogadni semmiképpen sem tudom. I. Lássuk most ezeket az egységes alapelveket az én elgondolásomban. Ha az egyik fél a bérleti jogviszonyt felmondja s a másik a felmondást elfogadja, a felek a bérleti jogviszonyt meghatáro-