Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - A fél eskü alatti kihallgatásának bizonyító ereje és értéke

178 téssel a törvényhozás nyilvánvalóvá tette azt a szándékát, hogy nem az Ítélet (egyesség) készpénzösszegét kívánta átértékelni, hanem a felek közt méltánytalanul és helytelenül fixirozott, de eredeti jogcímétől — causájától — meg nem fosztott tartozást. Ha ( a törvényhely az Ítéleti vagy egyességbeli készpénzösszeg átértékelhetőséget mondta volna ki, ugy azt az álláspontot, hogy csak az utólagos koronaromlás vehető figyelembe, tiszta szövegmagyarázattal „ratio legis" ellenében is lehetne talán védelmezni. Minthogy azonban nem „készpénzösszeg", hanem „tartozás" szerepel a szövegben, sem a törvény szelleme, sem a szövege nem tür más magyarázatot, mint azt, amit fentebb kifejtettünk s amely szerint a család- és örökjogi pénzkövetelések tekintetében a pénz romlásának időszaka alatt, de nem 1923 július l-e után kelt Ítéletek és egyességek az átértékelési igény alapjára nincsenek hatással, vagyis a hitelező az őt eredeti jogcím alapján illető effektív értékre vissza mehet, ha igazolni tudja, hogy az általa kapott készpénzösszeg teljesítéskori effektív értéke a másik félnél maradt vagyontárgyénál aránytalanul csekélyebb. Ez azt jelenti, hogy a hitelező a törvényben előirt aránytalanság fennforgása esetén akkor is kérhet átértékelést, ha a) az ítélet vagy egyesség után azonnal megkapta az azok szerint járó, de aránytalanul csekély effektív értéket, vagy ha * b) az ítéletben, vagy az egyezségben oly kikötés is van, amely az utólagos • koronaromlástól megvédi ugyan a hitelezőt, de az azokban megállapított effektív érték oly csekély volt, hogy az további csökkenés nélkül is kimeríti a törvényben megállapított aránytalanság fogalmát. Ezt akarta kimondani a törvényhozás s miután azt nem a legszerencsésebb formában tette, azt hisszük, nem végeztünk felesleges munkát, amikor a törvényhozó valódi akaratának feltárása céljából fenti jogászi elmefuttatást megtettük. A fél eskü alatti kihallgatásának bizonyító ereje és értéke. Irta: Dr. Kelemen László kir. törvényszéki biró (Szeged). Az 1911. évi I. t.-cikkbe foglalt polgári perrendtartás (Pp) 368. §-a szerint akár kérelemre, akár anélkül helye van a fél eskü alatti kihallgatásának, ha a döntő ténykörülményre nézve a bizonyíték kiegészítése szükséges, vagy ha más bizonyíték arra rendelkezésre egyáltalában nem áll. A Pp. ezen rendelkezését, mely csekély módosítással átvette a régi sommás eljárásból a perdöntő eskü intézményét,1 a szakirodalom legutóbb megtámadta azzal a kijelentéssel, hogy az nem az anyagi igazság érvényrejuttatásának, hanem a pernyerésnek az eszköze.2 , Ez az álláspont azonban teljesen téves és általánossá válása nem csekély veszedelmet jelentene az igazságért vívandó küzdelem kilátásaira. Legyen szabad tehát már csirájában szembeszállanunk vele. 1 Térfi: Polgári perrendtartás 158. 1. 2 Kelemen Mózes: Igazmondási kötelezettség a perben. Magyar Jogi Szemle 1927. 347. oldal.