Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Concha Győző

Győző több mint félszázados professzori működésének a programmja és hitvallása. Az egyetemi oktatás feladatáról és az egyetemi tanár és a hallgató viszonyáról itt olvasható tételei ma is betű szerint követésreméltók. „Az egyetemnek a tudomány továbbművelését, a gondolkodás, a vizsgálódás mikéntjébe való bevezetést, az érdek felébresztését valamely tan továbbfejlesztése iránt, önálló gondolkozásra való szoktatás jelölte ki célul, hivatásul a tudomány ökonómiája s ez irány helyes eltalálásában rejlik az egyetemnek nagy jelentősége a közéletre, iránya nemcsak intellektuális fontossággal bir, a jellemképződésre éppoly nagy a befolyása...", „az egyetemi oktatás eltévesztené feladatát, ha megfeledkeznék arról, miben a német szellem felülmúlhatatlanul áll minden népek között, alaposságra, szoliditásra s rendszerre; hivatása másik része époly fontos, maguk lábán, saját eszük után járó férfiakat is rar tőlük a haza" (117—118. 1.). „Legyenek az órák, melyeket e teremben együtt töltünk, a szellemi együttműködés, a gondolat bani összeolvadás órái. Rajtam fog állni, hogy önökben érdeket, a tárgy mélyébe való behatolást ébresszek, az önálló gondolkodás útját a részek szorgos elemzése, a különböző szempontok feltüntetése, a történelmi fejlemények segélyül hivása által egyengessem, önökön, hogy törekvésemet érdekük által támogassák" (129. 1.). Hogy ez a Beköszöntő foganatos lett, azt a több, mint száz semester többezer hallgatója velem együtt bizonyitja. Én magam is, aki az 1890/91. tanévben voltam szerencsés a Mester főkollégiumát hallgathatni Kolozsvárt, tanuskodhatom, hogy az ő tanári pfogrammja ténnyé vált. Az előadási órákon összeolvadtunk gondolatban ő vele, csüggtünk az ő ajkain s felbuzdulva az Általa hirdetett igazságokon, szent vágyódással vártuk a következő órát, hogy újból beleolvadhassunk az ő kristálytiszta, emelkedett gondolatvilágába. De éppenily tanulságosak és mondhatni, ma is aktuálisak a kötetben foglalt többi tanulmányok is. Így az 1880-iki közigazgatási ankétről irt sujtoló kritikai dolgozata, az 1881-iki Magyar Jogászgyülésre irt két Véleménye, egyik a közigazgatási bíráskodás miként leendő szervezése tárgyában, másik a törvényhozási felhatalmazás alapján kibocsátott miniszteri rendelet megváltoztatása kérdésében. Az előbbi egy nagyszabású önálló tanulmány a közigazgatási bíráskodásról, melyben öszszehasonlitó jogi és a legmélyebb állambölcsészeti elemzés alapján tör lándzsát amellett, hogy a közigazgatási bíráskodással nálunk a rendes bíróságok ruháztassanak fel s ezek kebelében kétfoku közig, bírói szervezet alakittassék (a kir. törvényszékeken és a kir. Kúrián). Ha ezt a felfogást törvényhozásunk nem tette is magáévá, de mint tudományos igazság ma is vitatható s abban a részében, hogy a közigazgatási peres eljárás kétfoku, gyors és lehetőségig egyszerű legyen, ma is közóhaja a magyar jogászságnak.