Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - Francia törvény a "kereskedelmi tulajdon" védelmére

54 Francia törvény a „kereskedelmi tulajdon ' védelmére. Irta: Dr. Marton Géza. \ A modern törvényalkotás érdekes megnyilvánulásával állunik szemben abban az 1926. évi június 30-iki keletű francia törvényben, mely önmagát színtelenül „a kereskedelmi vagy ipari használatra bérbeadott helyiségek bérletének megújítására vonatkozólag a bérlők és bérbeadók közti viszonyokat szabályozó törvény "-nek nevezi, melyet azonban az élet — némi túlzó pontatlansággal — loi sur la propriété commerciale-n&k keresztelt el, kifejezésre akarva ezzel hozni, hogy egy uj életérdek, a kereskedőnek az ő vállalatában mint élő organizmusban rejlő r immateriális vagyoni érdeke küzd benne a törvényhozói elismerésért. Bz az úgynevezett „kereskedelmi tulajdon" édestestvére az irói, művészi, ipari „tulajdon"-nak, amennyiben mindannyian a nemanyagi javak védelmére teremtettek és szolgálnak (ne bántsuk egyelőre az elnevezést!), tudvalevőleg már eddigi jogunkban is élvezett eléggé jelentékeny védelmet a cégjog, védjegyjog s legújabban a tisztességtelen versenyről szóló jogszabályok keretében. Az uj francia törvény azonban olyan térre viszi át ezt a védelmet, mely római mintán kiképződött jogi gondolkodásunkban egészen újszerű, szokatlan, sőt — nincs benne mit titkolni •— aggodalmat keltő lépésnek tűnteti fel a francia törvényhozás újítását. Az uj törvény az immateriális „kereskedelmi tulajdonnak" azt az elemét kívánja az eddiginél hatályosabb védelemben részesíteni, melyet az üzleti klientéla jelent az üzlettulajdonosra nézve. Közismert dolog, hogy mennyi iparkodásba, fáradságba, időbe ésköltségbe kerül az, mig egy újonnan keletkezett üzlet magát „bevezeti", azaz előzékenység, pontos kiszolgálás, személyes összeköttetések keresése, gyakran költséges hirdetések, reklámok b árán magának megfelelő vevőkört szerez. Ez a vevőkör kétségtelenül érték, mert egyfelől kitartó munkát és áldozatot jelent megszerzése, másfelől valóságos jószágforrás a jövőre nézve. Viszont azonban nagyon labilis érték, melynek fenntartása nemcsak folytonos éberséget feltételez, hanem fennállását külső körülmények is könnyen befolyásolják. Ilyen befolyásoló külső körülm^ay, különösen detailkereskedőnél, mindenekelőtt az üzlethelyiség fekvése. A nagyközönség szemében az üzlet elsősorban az üzlethelyiségben jelenik meg. Az átlagyásárló gyakran nem is a céget nézi* hanem gépiesen jár az előtte évek óta ismert, megszeretett üzletbe; az a klientéla, melyet a kereskedő magának évek során át szerez, többé-kevésbbó az üzlethelyiséghez tapad. Hozzáértőnek magyarázgatni sem kell, milyen katasztrofális hatású lehet az üzletre nézve az üzlethelyiségnek más helyre (más utcába vagy akár csak némi kis távolságra is) való áthelyezése. _ Ezen a ponton kapcsolódik be az uj francia törvény szabályozása. Az üzlethelyiségek túlnyomó nagy része mai berendezésünk mellett, különösen városokban, bérhelyiség. Mint ilyen az általános magánjog s a Code civil szerint is a szabad szerződési jog alá esik. A bérleti szerződés lejártával a háztulajdonosnak jogában van a szerződést egyáltalában nem, vagy tetszése szerinti feltételek mellett ujitani meg. Joga van erre akkor is, ha ezzel mindjárt