Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 2. szám - Grafológusok - írás-szakértők. Grafológia. - írásvizsgálatok sz igazságügy szolgálatában. Az írás-azonosítások és hamisítások megállapításainak tudományos módszerei
51 azt — a legismertebb iirásvizsgálók kutatásainak alapján — a következőikben' foglalhatjuk ősze: Mindenekelőtt áll a grafológiának az a tétele, hogy: valamint két teljesen, minden részletében egyező arc nem létezik, éppen uav két teljesen és minden részletében egyező Írás sem található. Az írási tevékenység szakszerű magyarázatánál a 'kiindulási pont az agyműködés és kézmozgás: az agyidegek és kézidegek közötti szoros kapcsolat. Az orvosi tudományban is el van ismerve, hogy az irási tevékenységnél nem a ké.znek és tollnak, hanem az agynak a szerepe fontosabb és az agyműködésnek ez a fontos szerepe biztos magyarázatát adja annak, hogy az egyéni jeHeigzeteseógelk miért doimlborodnak ki sajátszerüen 'és minden részletében az emberek Írásában. Az irási tevékenység ugyanis ablbó! áll, hogy az agy optikai Iájában lerakódott betűjeleiket kivetítjük, lerajzoljuk: leírjuk. Az agy- és kézidegeknek legszorosabb kapcsolata az orvosi tudományban máir aiégen nem vitás és uiinlthogy két teljesen egyező agyszerkezet, agyműködés nem létezőik, ugy két tejesen egyező irás isem kerülhet meigrögzitésre. Amikor például egy „A" vagy ,J3" betűt leírok, akkor ez az irás folyamat olyképen megy végbe, hogy ennek az „A" vagy ,3" betűnek emékezeti képét, amit a megrögziités pillanatában az agynak irási centrumában látóik, a kezeimmel tulajdonképen lerajzolom. Az lírást ugyan a kézinek és az >ujjaknak közvetlen mozgása produkálja, de ezek a mozgások csakis az úgynevezett motorikus idegekre vezethetők vissza, amelyek az agynak „irási centrumából" futnak ki, ahol tulajdonképen a betűk alkotásának lehetösége képződik. Ez a kétségtelen összefüggése az agy- és kézidegeknek képezi a tudományos alapját a grafológiának és a komoly, túlzások nélküli grafológiai következtetéseknek. Az Írásokat tudományosan vizsgáló szakértő nem is annyira a betűk általános formájára helyezi vizsgálaltának fősulyát, hanem a minden egyes lírásban rejlő bizonyos diszkrét kairalkterísztikumolkra, amelyekről imagia az irója jóformán nem is tud. miért azokat az illető az ő Írásában önkéntelenül rögzíti meg. Számos oly ismerősünk vanl, akit sokezer más emibeír között is, anélkül, hoigy arcált látnók, az ő Ikülső gesztusairól ismerünk meg. A járás, kézmozgás, testtartás, fej- és vállmozdulatok stb. jellegzetesen, egyénileg- domborodnak ki minden egyes embernél és fokozottabb mértékben domborodnak ki ezek a teljesen egyélni szokások — gesztusok — az Írásban, amely tulajdonképen ,va szellemi gesztns megrögzített képe" és nemcsak az említett külső gesztusoknak megfelelően, ültetve ezekkel összhangban alakulnak ki papíron megrögzítve, hanem az agyműködésnek érintett fontos szerepe folytán az embernek még oly rejtett saokásai is lesznek a tollvonásokban mindenkor következetesen megrögzítve, amelyek azután azt félreismerhetetlenül teljesen sajátossá, egyénivé domborítják ki. A képzettebb ember kisebb Írásgyakorlattal is sokkal változatosabb formában kombinálja betűit, mint egy közepes vagy kisebb műveltségű más ember, ha sokkal többet is^ ír, vagy például egy írnok, lákinek állandó foglalkozását az irás képezi. A tudományos irás vizsgálatnak egy külön feladatát képezi 4*
