Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 2. [r.]

42 megtartása tekintetében; másrészt vedig a szövetséges és társult hatalmak ellenében tilalmat ibocsál ki, amely szeriint az előlblb emlitett javakon nincs helye lefoglalásnak és fekzámolásnak. Tehát ennek a cikknek rendelkezései szerint minden jogositvány a központi hatalmak állampolgárai részére biztosittatott, viszont a szövetségeseket csak tilalmak terhelik. Mégis a tilalom megsértése esetében felszólalási jog illeti a kedvezményezetteket s a felszólalások kifejezetten a döntőbíróság hatáskörébe vannak utalva. Ha tehát ebben az esetben is, amidőn a központi hatalmak állampolgárait csak jogositvány ok illetik s viszont a szövetséges államokat csak tilalmak terhelik, mégis a központi hatalmak állampolgárainak esetleges felszólalásai céljába a döntőbíróság1 hatásköre engedélyeztetik, mennyivel inkább kell ennek a védelemnek helyet adni abban az esetben, amidőn a 232. cikk b) és c) pontjával állunk szemben, vagyis oly intézkedésekkel, 'amelyekben jogok csupán a szövetséges ós társult hatalmiak államai részére biztosíttatik és a szenvedő fél kizárólag a központi hatalmak állampolgára lehet. Lehetetlen abból a feltevésből kiindulni, hogy amig az előbb emiitett esetben, amidőn a jogosítványok a központi hatalmak állampolgárait illetik s mégis felszólalási jog biztosittatott az ő javukra, ez a vedelem ne illesse ímeg őket akkor, amidőn javaik a 232. cikk b) ési c) pontja értelmében valósággal ki vannak szolgáltatva a szövetséges államok lefogdalási és felszámolási rendszabályainak. Amint tehát látjuk, a 250. cikk 3, bekezdésében biztosított felszólalási jog és hatáskör az okok fokozottabb és intenzivebb erejénél fogva alkalmazandó azokban az esetekben,, amidőn a 232. cikk b) és c) pontjának körébe eső lefoglalással és felszámolással állunk szemben. Azok a következtetések tehát, amelyeket a fentiekben a 232. cikk b) ós c) pontjaiban emiitett lefoglalás és felszámplás esetében alkalmazható felszólalások tekintetébem fennálló hatáskör kérdésében kifejtettünk, eltekintve a fentebb kifejtettektől, a most részletezett megfontolások alapján még inkább megerősítve látszanak. Ha tanulmányozva a Békeszerződésben foglalt rendelkezések szövegét s ha a levertség érzésével megállapítjuk, hogy azok nagy zömében imaj'dnem kivétel nélkül ilyen és hasonló kitételekkel találkozunk: „Magyarország kötelezi magát", „Magyarország lemond". „Maigyar ország elismeri" stb., amelyek tehát kivétel nélkül súlyos áldozatokat, terheket jelentenek, szinte felocsúdunk, ha hellyel-közzel néhány oly rendelkezést is látunk, amelyek nemcsak kötelezettséget rónak reánk, hanem bizonyos jogokat is juttatnak. A mi — magyar jogászok — kötelességünk e szomorú seregszemle után csak az lehet, hogy minél nagyobb világossággal és pontossággal megjelöljük a Békeszerződésnek ezeket a nekünk előnyös rendelkezéseit s a rendelkezésünkre álló minden jogászi készséggel elősegítsük, megalapozzuk igényeink érvényesítését s ily módom működjünk közre abban, hogy gazdasági javaink szörnyűséges pusztuláséiban — amit Trianon jelent — legalább ott és annyit mentsünk, ahol ós amennyit csak lehet, Az adott esetben pedig törekvésünk konkretizált célja az,legyen hogy a szövetséges és társult hatalmak részére letagadhataianul biztositott lefoglalás! és felszámolási jogositvány keretélben igyekezzünk kimutatni azokat a szabálytalanságokat, amelyek a fennforgó esetben észlelhetők s ezzel az eljárással enyhítsük azt a károsodást, amely amúgy is ránehezedik mindazokra a magyar állampolgárokra., akiknek javai, jogai és érdekei felszámolás alá esnek.