Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 2. [r.]

38 joga, hogy a felszámolási eljárás egész folyamatát megvizsgálja és a vizsgálat eredményéhez képesít a kártérítés mértekét megállapítsa. Említi ugyan a 240. cikk azt az eshetőséget is, hogy a .jóvátétel oly alakban is kérelmezhető, hogy a vegyes döntőbíróság a feleket az ítéletet megelőző állapotba helyezze vissza, azonban e cikknek annál a világos rendelkezésénél fogva, hogy az in integrum restitutie jogát csupán valamely szövetséges és társult hatalom állampolgárának kérelmére lehet megállapítani a háborús kivételes intézkedéseik alapján foganatosított felszámolások esetében, kizártnak tekinthető, hogy ezt a jogot valamely központi hatalom állampolgára is igénybevehesse. Meg kell említenünk, hogy a döntőbíróságok elé vitt hasonló ügyekben az a kérdés is felmerült, hogy valamely központi hatalom állampolgára egyáltalában fölléphet-e a 240. cikk alapján a döntőbíróság előtt. A probléma magva abban van, hogy ezalatt az elnevezés alatt „felek", egyaránt értendők-e a szövetséges és a központi hatalmak állampolgárai is? A 240. cikk ama világos rendelkezésén kívül, hogy a föllépési jog a feleknek különbség nélkül biztosíttatott, amiből következik, hogy minden károsult félre egyaránt kiterjed, említésre méltónak találjuk a német-olasz döntőbíróságnak hasonló tényállás alapján keletkezett ítéletét (Eeuieil 1925. No 49—52. 177. old. Lodovico Straus c) Offieine Metallurgische Sottocasa ügye). Ez az Ítélet pedig a felvetett kérdést a következőképen dönti el: „A Versailles-i Bsz. 305. szakaszán (St.-Germain 257. Trianon 240.) alapuló igény nemcsak a. szövetséges és társult hatalmak állampolgárait, hanem elvileg a német (a mi esetünkben a magyar} állampolgárokat is megilleti. Az utóbbiak csupán annyiban szenvednek más elbírálást., mert kizárólag kártéritéshez van igényük, míg a szövetséges és társult hatalmak állampolgárai által benyújtott kereset alapján a döntőbíróság elrendelheti a megtámadott határozat megsemmisítését és a feleket az előbbi állapotba helyezheti vissza". A probléma tehát a központi hatalmak állampolgárai részére és pedig kedvező értelemben eldömtöttnek tekintendő. Be kell ismernünk, nehéz az ut odáig, amig a Bsz. „rendszeréből" csupán ennyire kinos, bonyolult és részletes magyarázatok, egybevetések alapján válik kiornutathatóvá, quod erat demonstrandum, hogy a 232. cikk b) pontja alapján lefolytatott felszámolásokból netán előálló károk érvényesítésére a központi hatalmak állampolgárait is megilleti a fellépési jog s hogy az ily keresetek elbirálása a döntőbíróság hatáskörébe van utalva. A ráfordított fáradság, ugy véljük, nem volt hiábavaló, mert Pasiphae leánya: Ariadné gombolyagának segítségével talán sikerült világosságot teremteni a vonatkozó és nem közvetlenül vonatkozó rendelkezések útvesztőjében. Végre is, igen jelentős érdekek fűződnek ahhoz, hogy a győző államok ó-területén fekvő tekintélyes értékű magyar javak ellen lefolytatott tendenciózus és szabálytalan likvidálások esetén, a károsait feleknek legalább is hatásköri alapot teremtsünk vonatkozó felszólalásaik céljaira. ad 3. Fentebb megjelölt célkitűzésünk érteiméiben foglalkoznunk kell miéig a 232. cikk rendelkezéseinek aima harmadik eshetőségével, amidőn szövetséges és társult hatalom foganatosított központi hatalom állampolgárainak vagyonával szemben ahábora alatt (lásd 238. cikk) háborús kivételes intézkedéseket és azok során felszámolást, tehát nem 232. cikk b) pontja alapján háborúi, követő likvidáeiót. Amint már fentebb emiitettük, elvileg is vitat* ható. hogy van-e egyáltalában a 232. cikknek oly rendelkezése, amely a felszámolásnak ezt az esetét is magábafoglalja, illetőleg kellően definiálja. Annyi a 232. cikk egész tartalmából különösebb