Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A m. kir. Kuria teljes ülésének 94. sz. büntető döntvénye és a korrekcionalizáció

23 lyesen értelmezzük, ugy föltétlenül meg kell állapitanunk azt, hogy a Btk. ben nem csupán a különös részben kifejezetten annak nyilvánított büntettek és vétségek vannak, hanem nagy számmal fordulnak elő ugy a Btk.-ben, mint különösen más törvényeinkben oly cselekmények, melyekre nézve a törvény csak a tónyálladáki elemeket és az alkalmazandó büntetési tételi határozza meg, de egyáltalán nem nyilatkozik arról, hogy a cselekmény büntettet vagy vétséget képez-e. (pl. a Btk. 135., 147. és 161. §-aiban meghatározott bűncselekmények). Ezeknek a bűncselekményeknek büntetti. vagy vétségi minőségót kizárólag csakis a Btik.-nek a büntetések taxaüy felsorolását es osztályozását tartalmazó 20. §-a segítségével tudjuk megállapítani. Ami más szóval azt jeleníti, hogy a fenti esetekben a büntetti vagy vétségi elnevezés kérdésében a törvény által megszabott büntetési tétel dönt. Ily körülmények között nem állhat meg a Kúriának az a további megállapítása sem, hogy a Btk. 20- ^-a csupán ,,akadémikus'" jelentőségű, hanem ellenkezőleg, a 20. §. szerves kiegészítő részét képezi a Btk. 1. §-ának, mert a törvény éppen általa nyilvánítja az egyes cselekményekeit bűntettnek, vagy vétségnek, minden olyan esetiben, amidőn azoknak ebbeli minőségét külön meg nem jelöli. A fentiekre tekintettel a Btk. '20. Va rendkívül fontos szerepet tolt be büntető jogunkban és implicie megrögzíti azt a fontos büntetőjogi elvet, hogy bűntettekre csak büntetti, vétségekre csak vétség! büntetés szabható ki. Ezek után már most a vitás kérdés egyedül arra korlátozó; dik, hegy jogosult-e a bíró a törvény által,a különös részben kifejezetten bűntettnek nyilvánított cselekményt is a Btk. 66., 72., vagy 92. §-ának alkalmazása mellett vétséggé minősíteni, ha az említett szakaszokból nyert kivételes hatalmával arra vétségi büntetést szab ki? Erre a kérdésre a kir. Kúria merőben tagadó választ ad, amidőn a határozat indokolásában megállapítja, hogy a bírónak a fenti Vokban adott hatalma nem terjed ki arra, hogy ,,az alapúi szolgáló büntetendő cselekménynek a törvényes tényálladék szerint való jogi természetét megváltoztassa", továbbá, hogy ,.a törvény szerint büntettet megvalósító cselekményt valami kivételes vétsésgé alakítsa át" és ezáltal egy ..sui generis-féle bírói vétséget" konstituáljon. A fentiekkel kapcsolatban a Kúria azt is kifejti, hogy ..a bíróilag kiszabott büntetés a Btk. 120. §-a szerint csak jogerő után. a végrehajtás szakaszában jut az elévüléssel önálló kapcsolatba, ép ugv, mint ahogy a Btk. 106. §-ával az eljárást elévülés kérdésében csak a bűncselekményre a törvény szerint meghatározott büntetés kapcsolódhaíik". A Kúriának mo.sit ismertetett álláspontjával szemben ismételten utalnunk kell arra. hogy a Btk. 20. Vának kifejezett rendelkezése értelmében vétségi büntetés kizáró^g vétségekre szabható ki. Midőn tehát a Btk. 66.. 72- és 92. ^-ai módot nyújtanak a bírónak arra. hogv a Btk. különös részében meghatározóit büntetési tételeket lefokozhassa és valamely eredetileg büntetteti képező cselekményre vétségi büntetést szabjon ki, kifejezett felhatalmazás hiányában nem teszik lehetővé azt is, hogy a biró a 20. §-ban foglalt lényeges büntetőjogi elvet megsértse és bűntettre vétségi büntetést szabjon ki, mert hiszen ezáltal közvetve áttörné a Btk. 1. <í-nak utolsó bekezdéséiben lefektetett és a kir. Kúria által is sérthetetlennek nyilvánított .,nulla íioena sine lege" elvéi. A Btk- 20. §-a és a 66., 72. és 92. <S-ai közt jelentkező nyilvánvaló kolliziót éppen a korrekcionalizáció szünteti meg, amidőn, — mintegy aranyhidat vonván a fenti szakaszok között. — átsegíti a