Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A csődreform kérdéséhez

263 értőjét, aki az adós leltárával a kezében felülvizsgálja az üzletet a könyvekkel együtt s inegállapitja a vagyoni állapotot. Hajszálig ugyanigy jár el a vagyonfelügyelő, sőt, ha az üzletet folytatják, a tömeggondnok is, ez utóbbi természetesen részletes leltár felvétele mellett. Mire való akkor erre a célra egy költséges külön intézményt fenntartani. Az Országos Hitelezői Védegylet épp oly kevéssé végzi maga ezeket a teendőket, mint a vagyonfelügyelő vagy tömeggondnok. lel van hozva az is, hogy az Országos Hitelezői Védegylet fizetésképtelenségeknél a hitelezői autonómiát volna Hivatva képviselni, de erre semmi szükség nincs s ez az autonómia a bejelentett hitelezők összességében már úgyis adva van. Az Országos Hitelvédő Egyesület arra is volna hivatva, ez intézmény védői szerint, hogy az egész fizetésképtelenség lefolyását megfigyelje,, de hiszen ugyanezt teszi a vagyonfelügyelő, a tömeggondnok, az előadó, a csödbiztos és választmány, nem hiszszük tehát, hogy ezenfelül még az Országos Hitelezői Védegylet megfigyelése gyakorlati jelentőséggel birna és szükséges lehetne. További érv az Országos Hitelvedő Egyesület fenntartása mellett az, hogy ez az intézmény fizetésképtelenségeknél tanácsadóul szerepelhetne arra nézve, hogy a fizetésképtelenség csőd, kényszeregyezség vagy kény szerfelszámolás utján bonyolittassék-e le. Ez az érv annak a véleménynek az alapján épült fel, hogy fizetésképtelenség esetében a hitelezőket és nem az adóst illeti meg a választás joga a lebonyolitás módjának meghatározására. Ez azonban elméletileg sem áll, a gyakorlatban pedig kivihetetlen. A hitelezők fizetésképtelenség esetén csak azt követelhetik az adóstól, hogy adja ide, amije van, ezt pedig az adós megteszi akkor, amikor csődöt vagy kényszerfelszámolást — mely szintén nem egyéb lényegében, mint csőd — kér maga ellen. A csőd választásához tehát az adósnak joga van, mert tőle többet a hitelezők nem követelhetnek. Arra pedig az adóst, hogy kényszeregyezséget kössön, lehetetlen kényszeríteni, ha ő ezt nem akarja. Ennélfogva a hitelezői választási jog a fizetésképtelenség lebonyolitási módjának meghatározására sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem ismerhető el helytállónak s igy fenti érv már emiatt is elesik. Még inkább elesik ez az érv, ha végig gondoljuk, hogy ez a tanácsadás hogy alakul ki az életben. Az Országos Hitelezői Védegylet mint ilyen, az ezerszámra fizetésképtelenné váló adósok személyi és vagyoni viszonyait nem ismeri, kénytelen tehát, hogy tanácsot adhasson, az adóst és hitelezőit, vagyis ugyanazokat meghallgatni, akiket a birósag úgyis meghallgat. Az Országos Hitelezői Védegylet ez irányú tevékenysége tehát felesleges, sőt annyiban, hogy szükségtelenül költséget és idővesztességet okoz, káros is volna. Az emiitetteken kivül az „Országos Hitelvédő Egylet" volna hivatva pótolni a csődválasztmányt. A csődválasztmány feladata a Csődtörv. 109. §-a szerint támogatni a tömeggondnokot működésében, ellenőrizni ügykezelését, és határozni a Csődtörv. 160. §-a által előirt ügyekben (ingók eladása, egyezségek kötése, megtámadási perek indítása stb.) a Pél18* *