Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Az ember élete elleni bűncselekmények és a párviadal. Irta Angyal Pál

243 telén az ügyletet nem kötteti meg mással." A cselekvőképtelenséget összezavarja a képviselettel a kritikus. 36. Kritika: „Ha az egyik szerződő fél nem szolgáltat annyit, mint amennyit a másik féltől kap, a különbözetért felelős lesz." Erre a kritika idézi a Keresk. Tv. 280. §-át, mely a következőképen szól: „A kereskedelmi ügyletek a feléntuli sérelem miatt meg nem támadhatók." E hivatkozás nem cáfolja meg a könyv állitását. 38. Ignotus szerint rossz: „A praecarium abban különbözik a haszonkölcsöntől, hogy a praecarium visszterhes is lehet." Egyezik az általános magánjoggal. 43. A kritika kifogásolja, hogy az örökösödési szerződést kétoldalú szeiződésnek tekinti- Csakhogy itt Ignotus elfelejti azt, hogy az örökösödési szerződést egyoldalulag nem lehet visszavonni, ebből okszerűen következik, hogy kétoldalú. Mert ha egyoldalú lenne, akkor egyoldalulag vissza is vonható lenne. 44. Rosszindulatú beállitás. Ignotus azt találja, hogy a végrendelet, alakiságának jogforrásául a 27.564/1878. sz. rendeletet tekintem, holott a végrendelet törvényes jogforrása az 1876. évi 16. t.-c. szószerint közölve van a könyv 399—405. oldalán. 45. Ignotus kifogásolja, hogy a könyv szerint utóörökösödés csak a második generációig terjedhet. Az összes magánjogok ezt tanitják. 46. Ignotus nem olvasta át figyelmesen a 409. oldaltól követőleg a könyvet (azt hiszem, máshol sem, mint az ábra mutatja!), mert az ő megállapítása ellenére kifejtem, a viszonos és kölcsönös végrendeletek közötti különbséget. 47- Az inkriminált rész teljes szövege: „A közös és kölcsönös végrendelet hatályba lép az egyik fél halálával, a viszonyos mindkét fél halálával." Minthogy a testamentum correspectivumnál az intézkedések egymás sal kapcsolatban vannak, lényegében csak mindkét fél halálakor mehet foganatba az ily végintézkedés. Pl. férj és feleség X-re hagyják vagyonukat, természetes X. csak mindkettő halála után kapja a vagyont. 48. Megvádol a törvényes osztályrész és,törvényes öröklés összekeverésével, holott a 413. oldalon több kúriai Ítélet van hiven reprodukálva, amelyekben hol „osztály", hol „örökrész" foglaltatik a szövegben, de nem az értelem rovására. 49. „Kitagadnató a törvényes örökös, a kötelesrész.,'; jogosult, az örökbefogadott is." Nem mondja meg Ignotus, hogy miért nem? 50. Inkriminált teljes szöveg: , ha tehát a vagyon az elődről előbb valamelyik közelebbi elődjére szállott, erről az örökhagyó valamelyik oldalrokonára és végül csak az örökhagyóra, — minden nem változtat a vagyon ági jelentősiégén." Ugyanígy Eaffaynál. 51. Inkriminált teljes szöveg: „Több ág is találkozhat egymással, ilyenkor mindegyik azt az értéket képviselheti, amely veá nézve ági. Ha a hagyatéki vagyon az ági vagyon kielégítésére nem elegendő, aránylagos kielégítésnek lesz helye." Nem mondja meg Ignotus, hogy mi van itt összekeverve? 52. Ignotus szerint téves tanokat hirdetek az özvegyi jog megszorításáról, de hogy az miért téves, azt nem mondja meg. így kénytelen vagyok jtt is bevallani, hogy Eaffay, Groschmid és Kolozsváryval teljesen azonosan tárgyalom e kérdést. 54. Ignotus szerint hibásan állitom be a cum viribus és pro yiribus felelősséget. Erre vonatkozólag a könyv a következőket mondja ki: „Az, örökös felelős az örökhagyó tartozásaiért, rendszerint a hagyaték erejéig, (cum viribus hereditatis). Felelőssége azonban fokozódik, ha eladósodott (damnosa hereditatis) hagyatékra csődöt nem kér, ebben az esetben a saját vagyonával is felelni fog (pro viribus hereditatis)." Sajnos ez nem önálló megállapítás, ugyanígy mondja Raffay is.