Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A tömegtartozások és a külön tömegek egymáshoz való viszonya a csődben

233 adóssal szemben érvényesíthető követeléseik tekintetében előleges kielégítés illeti. Külön kielégítésre jogosult hitelezők továbbá azok, akiknek valamely dologi joga korlátozza a közadós tulajdonjogát. Ezek is elsőbbséggel birnak a kielégítésüknél az illető vagyontárgyat illetőleg, amelyre dologi joguk vonatkozik. Ezen fentirt definieióját a törvény „általában'- való megjelölésnek nevezi és a továbbiak folyamán részletesen taglalja azokat. Nevezetesen: Kifejti a törvény 53. %-a, hogy a csődtömeghez tartozó ingatlan vagyonból először a tömegnek e vagyont terhelő tartozásai és költségei elégíttetnek ki és azután jönnek csak sorra a jelzálogos hitelezők a végrehajtási törvény által meghatározott sorrendben. (Cs. T. 54. §.) Hasonló szabályt tartalmaz az 55. is, az ingózáloggal biztosított hitelezők javára is és megtoldja ezt még azzal, hogy az 57. §.-ban 6. pontban felsorolja azokat, akiket „az ingózálog által biztosított hitelezőkkel egyenlő jogok illetnek" Az 58. ugyanezt a szabályt tartalmazza azon hitelezőket illetőleg, kiknek követelései bányavagyont terhelő jelzálogjoggal vannak biztosítva, azzal a különbséggel, hagy a tömegtartozásokat és löniegköltségeket követőleg még az adók egy része, a munkások bérkövetelései, társpénztári illetékek is megelőzik a jelzálogos hitelezőket. Tehát, amint láttuk, a törvény az 53., 55. és 58. §-okban a kifejezést használja: „E vagyont terhelő tartozások és költségek". A bíróságok ezt akként magyarázták, hogy például az ingatlanoknál a felmerült kezelési költségek, valamint az értékesítési költségek e fogalmat teljesen .kimerítik és csak ezen költségeket, illetőleg tartozásokat sorolták a külön tömegből kielégíthetők közé. (C. 4560/1887., C. 6626/1904.) Ezt a gyakorlatot követte a bíróság a külön tömeget képező ingóságokat illetőleg is, hasonlóképen a I >á n yavaijgyónnál is, ha az külön tömeget képezett. Ez a gyakorlat nem okozott és nem idézett elő különleg'es vitákat, és pedig azért nem, inert a 48. "§-ban meghatározott tön Egtaa-toizáisoik, valamint a 49. §. 1—3. pontjaiban meghatározott tömegköltségeik tekintetében az a selectio, melyet a külön tömeget és az általános tömeget terhelő tartozások és költségek között megejteni kellett, könnyen eszközölhető volt. Nem igy azonban a 49. <?. 4. és 5. pontjában irt tömegköltségek tekintetében. Milyen költségek ezek? A 49. §. 4. pontja- A esődnyitás után teljes szegénységben elhalt közadósnak legszükségesebb gyógyítási és temetési költségei. 49. §. 5. pont: A közadós részére megállapított tartási költségek. Itt a selectio már lehetetlen. Hiszen ki tudná azt megmondani, hogy pl. a közadós ingatlanát mennyi terheli az ő temetési vagy tartási költségeiből, abból a szempontból kiindulva, hogy csak azok a költségek terhelik a különvagyont, amelyek arra vonatkoznak. Itt más felosztás az aránylagosnál nem képzelhető el. A gyakorlat itt nem foglalt állást, legalább is ém hosszas kutatás után sem aikiadttaim ezzieil a kérdéssel foglalkozó határozatra. Ez ahlbam leli magyarázatát, hogy itt nem is igen fejlődhetett ki gyakorlat, hiszen mindkét eset igen ritka, kiváltkép az utóbbi, arra való tekintettel, hogy a közadósnak tartás csak az „összes" hitelezők beleegyezésével adható. (5. §.) Egyébként is ezen költségek nem túlságosan nagyok és igy az esetleges nézeteltérések könnyen voltak áthidalhatók. Nem ez a helyzet azowban az ujiaibb jogalkotás folytán tömegtartozásnak, illetőleg tömegköltségeknek minősített különböző követeléseknél. Az 1898. évi II. t.-c. 45. §-a tömegtartozasnak minősiti a mezőgazdasági munkások bérköveteleset, a munkaadó