Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 1. szám - Szovjetoroszország magánjogi intézményei
17 állami, földeknek hasznosítása1? Illetve a nacionalizálás elvének gyakorlati megvalósítása? Kezdetben a szovjetállam komolyan vette a földbirtok nacionalizálását és annak minden konzekvenciáját megvalósítani igyekezett. Ez akként történt, hogy minden egyes földniivesnek a termésből csupán annyit hagytak meg. amennyi a kormányzat számítása szerint kinek-kinek létfentartáséhoz szükséges volt, a felesleget pedig az állam részére be kellett szolgáltatni, illetve az az állam által requirálva lett. A termésfeleslegek requhálása. az élelmiszereik fejenkénti kiosztása, a köz vetitő kereskedelem teljes megszüntetése azonban csakhamar éreztette hatását. A munkája eredményétől megfosztott parasztság elvesztette munkakedvét, aminek a következménye a mezőgazdaság hihetetlen lezüllése, majd 1921-ben éhínség kitörése lett, amelynek nem kevesebb, mint ötmilliókét százezer emberélet esett áldozatul. Ha figyelembe vesszük még. hogy a termés elrequirálása mindenfeléhelyi zendrülésekre adott alkalmat, amelyek kíméletlenül vérbe fojtattak. igáznak fogadható el azok számítása, akik azt állítják, hogy a földbirtok nacionalizálásának kierőszakolása annyi áldozatit követelt az orosz parasztság soraiból, hogy azok száma többszörösen meghaladja azt a vérveszteséget, amelyet Oroszország az egész világháborúban szenvedett. Ily körülményeik között a kormánynak módot kellett találni arra, hogy a fenyegető összeomlást elkerülje. Miután a földbirtok államosításának elvét a kommunizmus teljes csődjének beismerése nélkül feladni nem lehetett, egy oly megoldást találtak ki, amely lényegében a földbirtok államosításának elvét változatlanul fenntartotta, lényegileg azonban deferált a gyakorlati élet parancsoló követelményeinek és más elnevezés alatt ugyan, de a valóságban visszaállította a földbirtokra vonatkozólag is a magántulajdon intézményét. Ez történt az 1922 dec. 1-é í életbeléptetett Agrártörvényben. Ez a törvény 1. <j>-ában újból hangsúlyozza, hogy ..minden földbirtok állami tulajdon" és hogy .".földbirtok magántulajdon tárgya nem lehet". Ennek előrebocsájtésa mellett azonban az állami földeken egy uj jogintézményt létesít és pedig a földhaszonélvezet jogát. Kimondja ugyanis, hogy a. föld haszonélvezetére minden polgárnak joga van, aki a földet saj't munkájával művelni kívánja. Ha már most figyelembe veszszük még azt is. hogy ez a földhaszonélvezeti jog átörökíthető, akkor nyilvánvaló, hogy az nem egyéb, mint szolgalmi formába öltöztetett valóságos tulajdonjog. Sőt még azt is mondhatnám, hogT bizonycs szempontból más szovjettulajdonnál erősebb tulajdonjog és pedig erősebb azért, _ mert korlátlanul átörökíthető, holott, amint később látni fogjuk, az öröklés általánosságban csupán 10 000 arany rubel értékig van megengedve. Ha még figyelembe vesszük, hogy az Agrártörvény azt is kimondja, bogy az elűzött földbirtokosok birtokaikba vissza nem helyezhetők, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a földtulajdon kérdésének ez a •kétségkívül ügyes megoldása a parasztságna.k legalább ideiglenesen való megnyugvását eredményezte, aminek hatása alatt a gabonanemüek teimése 1924-ben elérte a békebeli term'ós 55%-átA földtulajdon teljes nacionalizálása egészen sajátszerű jogi helyzetet teremtett a forradalom ut'n épült házakra. Itt ugyanis természetszerülesr különvált az épület tulajdona az államosított telek tulajdonától. A városi ház nem alkatrésze a teleknek, hanem önálló dolog. Sőt tulajdonképpen önálló dologként sem szerepel a forradalom után énült városi ház, hanem mint egy sajátos jognak, az émtési joartak tárgya, objektuma. A telektulajdonos állam, illetve község ugvanis városi telek beépítésére u. n. építési szerződést köthet. Ezen szerződés értelmében az építkezőt 49 évig illeti Magyar .TOÍÍÍ Szemle 2
