Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A nemzetközi döntőbíróságok és bíróságok határozatainak kötelező ereje illetékességük kérdésében, különös tekintettel az erdélyi földbirtokreform végrehajtása tárgyában felmerült magyar-román vitás esetre

200 81. cikk: „La sentence arbitrale, dűment prononeée et íiotifiée' aux agents des Parties en litige décide définitivement et sans appeí la contestation." 83. cikk: „Les Parties peuvent se réserver dans le compromis de demander la revision de la sentence arbitrale..." Lammasch Henrik az idevágó eredményeket a következőképen foglalja össze: „Das Problem der Überprüfung der Scheidssprüche im weiteren Sinne des Wortes war nicht ungelöst geblieben, sondern es wurde ausdrücklich im negativen Sinne entschieden... Durch die Friedensakte ist nicht bloss die Apellation wegen Ungerechtigkeit des Spruches, sondern auch die Nichtigkeitsbeschwerde wegen Gebrechen des Verfahrens abgelehnt und die Immutabilitat der Schiedssprücbe anerkannt."12 „Unvereinbar mit diesem Satze (Art. 37) die Annabme, dass der unterliegende Staat selbst Richter sei über die Frage, ob etwa der Spruch mit einer Nichtigkeit behaftet wáre, und ob er infolgedessen das Recht hatte, dessen Vollzug zu verweigern, oder wohl gar, ob er die Ausführung deshalb ablehnen könne, weil sie mit seiner Éhre oder seinen Lebensinteressen unvereinbar wáre."13 Ugyanigy nyilatkozik Nippold Ottfried: „Ich meine..., dass ein ergangener Schiedsspruch ohne jede Reserve als geltend anerkannt werden müsse. Man mag über die Haager Bestimmungen denken, wie man will und allenfalls Postulate für ihre Umgebung aufstellen, zurzeit sind sie jedenfalls geltendes Recht."11 Megjegyzi továbbá, „dass bestimmte Nichtigkeitsgründe zwar in der Praxis öfter verteidigt worden sind, aber bisher im positiven allgemeinen Völkerrecht keine Anerkennung gefunden habén, und dass somit die Lehre von den Nichtigkeitsgründen mehr als ein Postulat denn als Komplex von geltenden ítechtsnormen erscheint."15 Ugyanigy értelmezte a hágai döntőbíróság a hágai békeokmányok kérdéses szabályait. Amikor ugyanis az Egyesült Államok és Venezuela megállapodás következtében elébeterjesztették az Ormo/co-esetet annak a kérdésnek a vizsgálata végett, hogy Barge döntőbiró, aki egy előbbi megállapodás következtében az eset elbirálására hivatva volt, átlépte-e a hatáskörét, a hágai döntőbiróság azt a jogi nézetet képviselte, hogy a semmisség kérdésének vizsgálatába osupiám aziért mehet bele, mivel a peres felek a második megállapodásban „admettent au moins implicitement, comme vices entrainant la nullité d'une sentence arbitrale,. l'excés de pouvoir et l'erreur essentielle dans le jugement..." Ily külön megállapodás hiányában a semmisségi panaszt el kellett volna utasitani „considérant qu'il est assurément de Pintérét de la paix et du développement de l'institution de l'arbitrage international, si essentiel pour le bien-étre des nations, qu'en principe semblable décision sóit acceptée, respectée et executée par les Parties sans aucune réserve, ainsi qu'il est prescrit par l'article 81 de la convention pour le réglement pacifique des conflits internationaux du 18 octobre 1907 que d'ailleurs, aucune juridiction n'est instituée pour reformer de semblables décisions."16 Ezzel a 12 I. m. 162. s köv. 1. 13 I. m. 211. s köv. 1. 14 Das Werk vam Haag. 2. sorozat: Die gerichtlichen Entscheidungen. Első kötet, harmadik rész. 1914. 48. 1. 15 I. m. 33. 1. V. ö. Nippold: Die Fortbildung des Verfahrens in. völkerrechtlichen Streitigkeiten. 1907. 347. s köv. 1. 16 Das Werk vom Haag, idézett helyen. 26. 1.