Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Értékjog és zálogjog. 3. [r.]

160 adta volna ki a kezéből és ezzel lehetetlenné vált volna a számára, hogy eredményesen munkálkodva, adósságát munkájának eredményéből fizesse meg-. A bérleti jogviszonyhoz (kapcsolódó interdietum Saivianum, imajd actio Serviana és actio quasi Serviana (másinóven actio hypotheearia) nyomán mindenféle követelés tekintetében kifejlődött az átadás nélküli zálogjog, figyelem nélkül ama, hogy a zálogtárgy ingó volt vagy ingatlan, sőt mint a fejlődési folyamat természetes záróköve, megjelent a generális hypotheca, az adósnak minden vagyonát (oimnia, quae hiabeo), az utóbb szerzendő dolgokat is terhelő zálogjog-. Ez az intézmény természetesen tökéletlen volt,59 solk visszaélésre nyújtott alkalmat és nem segitett rajta sem a privilégiumok légiója, sem Leo császár rendelete, .aki a közdkiratban biztosított zálogjogot előnyben részesítette a könnyen aintedatálható magánokiratom alapuló zálogjog-okkal szeimben. Annak, hogy a római jogban az átadás illetőleg" birtokátruházás nélkül alapított zálogjog egyáltalán kifejlődhetett és hogy ia jogosult dologi joga ajrra az időre, amig a zálogjogban foglalt jogosítvány a maga egészében gyakorrolhatóvá vált, a birttok átadásia néílkül is biziositíbatónak látszott, mélyen fekvő oka van. Ez az dk a jóhiszemű szeírzés védelmének éis aa u. n. doloigi liberaltio elvónelk hiánya. A netmo plus iuris... f éle elvből természetszerűién következett, hogy a zálogjog jogosultja dologi jogiát a zálogjogigal terhelt dolog- minden megszerzőjével szemben gyakorolhatta, mert a római jogi (gondolkozás szerint a tulajdonos a zálogjoggal terlhelt dolgot csak a zálogjog épségben maradásával idegenitbette el olyan személynek is, aki a zálogjogról nem tudott. Ugyanebből az óikból a későbbi zálogjog" szerzője sem sérthette a korábbi zálogszeírző jogát. A római jelzálogjog" bukását is tulaj donképen ugyanaz az oik idézte elő, amely ia kialakulását lehetővé tette. t. i. a dologi jog oly módon fennállása és keresettel érvényesíthetősége, hogy a jóig megléte harmadik személyek részéről nem volt felismerhet ő. Hogy a germán jog zálogjogia nem a római zálog-jog' mintájára fejlődött a most tárgyalt vonatkozásban, aninalk nem a generális lés occult hypothecaban a harmadik jóhiszeműek szempontjából jelentkező veszély volt az oka, hanem ellenkezőleg" az, hogy a .germán jogi felfogás elismerte a nem tulajdonostól szerzőnek tulajdon jogát és a tulajdonostól szerzett dolognak az azt terhelő zálogjog alól felszabadulását. A germán jogi felfogás szerint tehát a zálogjog jogosultjának helyzetét a közbenső időben csak az elzálogosításnak harmadik személyek részéről felismerhetőségével lehetett biztosítani és ezért <a zálogjog átadás nélküli formája csak a zálogjog nyilvánosságával párhuzamosan alakulhatott ki. Hogy azután ingóságok tekintetében a zálogjog 'állapításának a mai jogban is elengedhetetlen kelléke a zálogjog jogosultjának birtokába adás, annak nem az az oka, mintha a birtok a zálogjog lényegéhez tartoznék, hanem egyedül az, hogy ingóság tekintetéiben a harmadik jóhiszemű visszterhes szerzésének szabályaihoz képest a. dologi liberatio folytán a jog nem képes a zálogjogiban fogdáit jogosítványt megoltalmazni. Ez természetesen nem zárja Iki azt, hogy amint az ingóságok tekintetében ily oltalom nyújtására a meg59 Mint Sohm (Inst. 4G7. 1.) igen találóan mondja, a zálog-jogi rendszer a szükségöröklés mellett a római jog legkevésbbé sikerült része. Ez az oka, hogy a zálogjognak a mai jogrendszerekbeli szabályai sok, a római jogtól idegen elemet tartalmaznak, amelyek a római jog hézagait betöltik ugyan, de mégis gátolják a zálogjog egységes elméletének kialakulását.