Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Gladstone [William Ewart] és az ingatlan-zálog. 10. [r.]

146 kísérlete volt. Meghiusitá a Lordok házának megváltoztató ítelete. Már tudniillik e kísérletet. Ezt már tudjuk.20 De kitette talán ezzel ama decisiót — mint medicina pejor morbo-t27 — nagyoibb világosság okáért az élők világából; avagy pontosan körülirta talán a jövő számára annak tárgyi határait ós provinciáját? Szó sincs róla. A mi a jövőbeli sorsát ama decisiónak illeti, a sententia lényege ez: „Azonban Toulmin v. Steere meg marad abban a helyzetben, hogy „figyelembe veendő". Ami bizonyos felőle, csupán az, hogy jelen alkalommal nem akarták kiterjeszteni" (But Toulmin v. Steere remains in the state of being ,considered': all that is certain ábout it is that at this day its doctrine vili not be extended.)-8 Épen azonban ez a „ki nem terjesztés" is, ha e negatív kijelentést szorosan vesszük, vagyis okbeli hátterében tekintjük: tulajdonképen megint ujabb ruysticum. A döntvénykritika részéről az a megjegyzés, hogy a felebbezési bíróság ítélete valójában kiterjesztése az 1817. decisiónak; ez hozzá van fűzve, mint láttuk, ahhoz az an ti tézishez, hogy ama decisió olyan E-ről beszél, akinek tudomása van a terhek felől, ami a jelen esetben a felebbezési bíróság ténymegállapítása szerint, fenn nem forog. Holott a fentebb tárgyalt második megállapítási pont szerint a külöuibséget az 1817. s a mostani eset közt ama bizonyos megbízások teszik. Általában az, hogy a Lordok az I. r. alperes (E) helyzetét ebben az ügyben jogilag mik épen qualificálták: ki nem vehető ezekből a közlésekből. Megjegyzendő, hogy amint én a tényállást látom, ez a névleges vevő egy fagarast sem adott azért az ingatlanért. Amint hogy a soi disant eladó (A) sem kapott ezeu alkalomból egy fagarast sem vételárul. Ugyanis az a 450 font, amelyről a döntvénykritika, mint az eladó „megnevezettjének" kezéhez leolvasott ellenértékről beszél; egyszerűen nem más, mint az F. által kifizetett B-féle két követelés. Azonban tegyük föl, — miként ez az előbb mondottakból némikép kivehető, — hogy a Lordok E-t mégis mindamellett komoly s a terhekről mit sem tadóemptor (emptrix) gyanánt vették tekintetbe. Akkor ismételnem kell azt a kérdést, melyet már előbb felvetettem. Minek ez a sok magyarázat, amikor az eset egész szárazon és gépiesen egy szerűen az, hogy C-nek a zálogjoga már az E-re történt átruházással29 hatályát veszítette,30 ugy hogy31 az F-fel szemben való elsőbbség kérdése ezzel hoc ipso elesik? 38 1923. évfi 228. old. 3. bek. -7 Id. old. 2. bek. 38 L. Quart. Bev. 1914. 135. old. 29 Lásd fentebb tényvázlat f) 2. 30 1923. évf. 197. old. u Id. évf. 227. old. 1. bek. int