Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - A becsület védelméről szóló 1914 : X L I . t.-cikk

127 laltam." — E mnndathoz csillag alatt lent a következő megjegyzést fűzi: „Rómád jogi hármas felosztás (personae, res, actiones)." Hogy mi 'köze van az ő kötelmi jogi (különben is hibás) hármas felosztásához ennek a „personae, res, actiones" felosztásának, arra nehéz rájönni! A 217. oldal 3. bek.-ben a negatoriát a confessoriától nem helyesen különbözteti meg. II. Hogy az Optk. rendszerével nincs tisztában, bizonyítja az osztott tulajdonról való teljesen elhibázott megállapítás a 141. oldal 5. bekezdésében. III. Hogy nem jól operál a kereskedelmi joggal, 1. azt könyvének 295. oldalán levő „Járulékos kötelmek" c. fejezet 2. bek. 2. pontja alatt előadott kezesség példája bizonyítja. A példa szerint szerzőnk kezességet vállal a kersekedőtől rádiókészüléket vásárlott barátjáért s mint kezes a kereskedővel szemben a sortartás kifogását véli sikerrel érvényesíthetőnek. Holott a keresk. törvény 270. §-ának második bekezdése keresk. ügyleteknél e kifogást kizárja. 2. A 365. old. 1. bek. igy hangzik: „Magánjogi társaságnak tekinthetjük az alkalmi egyesülést, melyet a keresk. törvény kivon a kereskedelmi társaságok köréből. Alkalmi egyesülés keletkezik, ha 2 vagy több tag bizonyos keresk. ügyletek kötésére vállalkozik, közös haszon és veszteségre, melyben a tagok fejenként pró parte bírnak felelősséggel. A közkereseti társaságtól abban különbözik, hogy az utóbbinál a tagok felelőssége egyetemleges." Nem vette .figyelembe a Keresk. Törv. 62. §-át, különösen pedig annak 3. bekezdését. 3. 369. old. 3. bek.: „. . . minden átruházási nyilatkozat forgatmány." IV. Baj van a polgári perrendtartással is. Bizonyítja: könyve 8. oldalának utolsó bekezdése, hol a keresetlevél beadását és a hozzáfűződő hatásokat összekeveri a perindítással (Pp. 147. §•) és az ahhoz fűződő hatásokkal. A 9. oldalon pedig ilyeneket mond: „Befejeződhet a per még egyességgel is, mely a felek közti jogvitát a bíróság kizárásával egymásközti^ megegyezés alapján dönti el." (Holott a per még ilyén esetben folyamatban marad, még akkor is, ha a felek a következő szóbeli tárgyaláson nem is jelennének meg és a Pp. 446. §-a értelmében csak három évi szünetelés után szűnnék meg!" „Az Ítélet legfontosabb mozzanata annak jogereje." „Ha az ítéletnek a marasztalt fél eleget tesz, azzal megszűnik a per." V. A csődjog is félreértés tárgya. Erre mutat a 33. oldal első sorában foglalt kijelentése, mely szerint „A csődbejutás megszünteti a cselekvőképességet. Ismétli ezt a 270. oldal utolsó bekezdésében. VI. Ezek eddig mind kisebb jelentőségű fogyatkozások azokhoz képest, amelyekkel a szorosan vett magánjogban találkozunk, aminők: 1. A mű 37. old. 6. kezdésében szerző a házasiságjogi tévedésről a következőket indítja: „A tévedés esetei: ... 3. impotentia, ... de csak abban az esetben, ha ez már a házasságkötés előtt fennállott, mert ha utóbb következett be, csupán bontó okot képez." Eszerint minden öreg férj ki van téve annak, hogy felesége sikerrel indit ellene bontó keresetet egyszerűen az impotentia alapján. 2. 40. oldal 4. és 5. bek. „Pl. a házasulok nem voltak személyesen jelen a házasság megkötésénél . . . seanmisség azonban elenyészik, ha a házastársak a házasságkötés után 1 éven át együtt éltek." Nem áll! jA Ht. 40. §-a, melyre szerző utal, helyesebben: itt utalnia kellene, expressis verbis kifejezi, hogy a házastársak együttes jelenlétére (Ht. 39. §.) olyan súlyt helyez, hogy az éneikül létrejöitt házasság semmisségét nem engedi reparálni az egyévi maritalis cohabitatio-vak 3. A 7. old. a „Jogsegély" c. fejezet harmadik és köv. mondatai a következőkép hangzanak: „Védelemben Tészesül annak a joga, akinek