Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Értékjog és zálogjog. 2. [r.]

114 és engesztelékenye'bb irányú közfelfogásra, valamint a vérségi kapocs ós a szeretet kötelékére hivatkozással a 79. számú Polg. Döntv. végül kimondotta, hogy „a végrendelet nélkül elhalt anya hagyatékára nézve a törvénytelen gyermeknek törvényes ifiszármazók létezése esetén is van törvényes öröklési joga"; ezen határozatát nemcsak a fentjelzett érzelmi, hanem arra a jogalapra is helyezte, hogy az anyának természetes gyermeke után öröklési joga lévén, az öröklési jogiban érvényesülő kölcsönösség és viszonosság alapján a természetes gyermeket is meg kell, hogy illesse az anyja utáni öröklési jog. _ Ezen immár állandósult jogszabályt tartalmazó döntvény alapján felődött iki tovább menőleg az a jogszabály is, hogy a természetes gyermeket — képviseleti joga alapján — anyjának törvényes (oldalági) örökösei után is megilleti az örökösödési jogég viszont. (K.: 6561/1903., 2844/1914. E. H., P. VII. 531/1916. E. H.) IV. A csak főbb tételeiben érintett jogfejlődés fennebb vázolt áttekintéséből kitűnik, hogy a birói jogszolgáltatás a természetes gyermek jogállását a kor követelményeinek szemelőtt tartásával olyan uj jogtételeik alkotása által alapozta meg, amelyek szociális tartalmúiknál fogva hathatósan hozzájárulnak a természetes gyermek társadalmi és családjogi helyzetének fokozottabb felkarolásához; iudicaturájában az „elhagyott" természetes gyermek érdekés jogviszonyát istápoló caritativ munkát végez s ez által az igazság ama örök érvényű princípiumát, hogy „a jognak az élethez kell alkalmazkodnia" valósitja meg. Ius est a-rs aeqni et boni. Értékjog és zálogjog. Irta: Dr. Ntesalovszky Endre. (Második közlemény.) III. A zálogjog általános problémája. Nemcsak a jelzálogjog és különösen a telekadósság, hanem általában a zálogjog, minthogy legtöbb megjelenési formájában kötelmi jogviszonnyal áll kapcsolatban, a dologi jogok vonalának a kötelmek felé eső szárnyán helyezkedik el. A zálogjog oly egyéni sajátságokat mutat egyébként is, hogy a fogalma körül folyó vita befejezetlensége nem meglepő, különösen arra való figyelemmel, hogy épen a zálogjog szabályozásában az egyes nemzetek különböző jogi meggyőződése igen széles körben érvényesül és az egyes jogterületeken egymástól lényegesen eltérő tételes szabályokat eredményez. A telekadósságot du Chesne nem először sorozza be a szubjektív jogok más kategóriájába, mint az uralkodó felfogás és a magánjogi kódexek. Az elméletét csak annyiban lehet újnak tekinteni, amennyiben — a már vázoltakhoz képest — ezt nem lehet a •dologiság fogalma körüli problémára visszavezetni és annyiban, amennyiben a vitát épen csak a telekadósságra korlátozza. Sokáig tartotta magát az a felfogás, hogy a zálogjog tulajdonképén, kötelmi jog,17 s ez az álláspont a római jog forrásaira utalt, ahol a zálogbaadás megjelölésére az „obligare", a zálogjogmegjelölésére az ,^obligatio" kifejezés elég sűrűn fordul elő. 17 A zálogjognak a kötelmi jog- keretében tárgyalására utalnak ArjDcLts és Demelius (Pfandsrecht an bew. Sachen I. 78. 1.).