Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Jogfejlődés a természetes (házasságon kívül született) gyermek jogi helyzetében

113 sagaban stb. fejt ki olyan külön alkalmazott munkakörét betöltő tevékenységet, amelyért meg- nem határozott ós végrehajtás alá vonható járandóságot nem huz ugyan, de ezen munkakörben kifejthető tevékenységének egyenértékéből la tartásdíj különben behajtható volna.5 Eszerint a termesztés atya apjának felelősségét nemcsak az esetben állapítja meg, ha a fia részéről teljesített tevékenység értéke meghaladja az atya részéről nyújtott ellátás egyénértékét, — amely esetben az atya kötelezettsége a megajándékozott felelősségének analógiájára volna megállapítható — hanem ezen értékek, egyenlősége, sőt az atyai többletjuttatás esetén is, természetesen csak addig a határig, ameddig a felelősség kiterjesztésének feltételei fennforognak." 5. A tartásdíj fizetése iránti kötelezettség terheli továbbá azon harmadik személyt is, aki a természetes atyával szemben magánjogi, vagy büntetendő cselekmény folytán tartási vagy más természetű kártérítési kötelezettséggel tartozik; a természetes gyermeket ezen esetben — természetes atyja jogán — az 1874. XVIII. t.-c. 2. §-ának alkalmazásával illeti meg a tartási jogosultság. 6. Általános jogszabály (O. P. T. K. 171. §.), hogy a tartásdíj a természetes atya hagyatékára mint nem személyes teher száll át; ezen teher-átszállással kapcsolatban azon kérdés merül fel, hogy milyen mértékig terheli a hagyatékot a tartásdíj az esetben, amidőn a természetes atyának törvényes gyermekei is maradtak hátra; ezzel kapcsolatban a bírói gyakorlatban — a Polg. Törv. K. (Biz. szöveg) 223. §-ának megfelelően — az a jogszabály alakult ki, hogy a természetes gyermek tartás fejében csak olyan'járadékot követelhet, amilyennék szolgáltatására a természetes atyát a hagyaték alapján — saját keresőképességét figyelmen kívül hagvva — a kiskorú törvényes gyermekei eltartási követelésének számbavételével lehetne kötelezni. (K: P. BEL 182/1927., 6749/1922.) A törvényes és természetes gyermek tartási követelése tehát nem egyenlő erejű, mint a P. Törv. Könyv Biz. szöv. 221. §-a kimondja, hanem azok egymással szemben fokozatosságot állapítanak meg azáltal, hogy a törvényes gyermek eltartási követelése a köteles rósz jogán a természetes gyermek igényét megelőzi; míg a természetes gyermek tartási igénye csak a fennmaradt hagyatéki vagyon keretei közt nyerhet kielégítést; azonban az örökösöknek joguk nyílik arra, hogy a természetes gyermek tartási követelését a köteles rész mértékével megválthassák. (Állandó gyakorlat; Polg. Törv. (Könyv, (Első szöveg) 353. §. 2. bek.) III. A természetes gyermek jogi helyzetében a fejlődés legmagasabb fokát az öröklési jog mutatja. Kégi jogforrásaink (H. K. 1840:VIII. 2. Id. Törv. Szab., jogszokás) a természetes gyermeket az öröklési sorrendből kizárják. Az Id. Törv. Saab. (9. •§.) alapján a régebbi joggyakorlat azt a jogszabályt termelte ki, hogy a természetes gyermeket anyja után öröklési jog (csakis törvényes leszármazók nem léte esetén^ illeti meg; ha azonban "ily örökösök maradtak hátra, a természetes gyermeket az öröklésből kizárta (K.: 3698/1904.); az emberségesebb 5 L. dr. Alföldy Dezső, kir. kúriai 'bírónak a „Magyar Jogi Szemle" 1923. évi novemberi számában ,,Magánjog tára" 54. sz. alatt közölt jogesethez irt értékes megbeszélését. 6 A régebbi gyakorlat az atyai gazdaságban végzett munkát • nem minősiti ajándéknak, mert „ajándék tárgyát csak valamely megleiva vagyon képezi", s ez alaposan a term. atya apját >a tartásdíj fizetési kötelezettsége alól mentesiti (K. I. G. 554/1904.).