Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám - A perbehívás

72 akkor nem lehet elzárni őt annak a kérdésnek vizsgálatától sem, hogy a perbehivás a per adatai szerint alaposnak mutatkozik e vagy sem, megvannak-e a Pp. 89. §-ában megszabott feltételei és a perbehivás a berbehivottal közölhető-e anélkül, hogy a per eldöntése késedelmet szenvedne? Szerintem tehát a pervezetés ^.teljességének követelménye, hogy a biró a perbehivoítnak neosak már megtörtént beavatkozását vizsgálhassa meg és utasíthassa vissza, hanem megtehesse ezt már magával a perbehivási kérelemmel is, ha ez a kérelem meggyőződése szerint alaptalan, törvényes feltételei hiányoznak vagy előrelátható, hogy a perbehivottal való közlése hosszít időbe fog telni. Mindennek a per tárgyalása során nagy gyakorlati jelentősége van. A perbehivás a per menetét igen gyakran meg a Ilit ja és nem ritkán alaptalan védekezés palástolására szolgál. A perbehivásnak a perbehivottal való puszta közlése is igen sokszor (különösen, ha a perbehivott az u. n. utódállamokban tartózkodik) hosszadalmas eljárást igényel. Már most ha a Pp. 89. és 90. §-ának szigorú magyarázatával arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a biróság a perbehivási kérelmet teljesiteni köteles és amig a per jogerősen befejezve nincs, a biróság a perbehivás közlését meg nem tagadhatja, akkor módot nyújtunk arra, hogy bármelyik fél a per jogerős eldön-^ tését egy, 'bármily alaptalan és incidentaliter előterjesztett peri >eh i vá ssal megakadályozhassa. Tudom, hogy a bírásáig a perbehivás folytán a tárgyalást elhalasztani nem tartozik, sőt a perbehivás az Ítélethozatal elhalasztásának okául sem szolgálhat. (Kúria: P. VI. 5068/1924.) De ha a perbehivás kellő időben történt és nyilván nem a per jog'erős eldöntésének elodázása céljából terjesztetett elő. továbbá, ha legalább alakszerű törvényes feltételei is megvannak, a fentiek szerint semmi ok sem lehet a perbehivás közlésének megtagadására; ez a közlés pedig valósággal is csak abban az esetben tekinthető megtörténtnek, ha a perbehivási tartalmazó kérvényt a perbehivottnak kézbesítették.3 A perbehivás teljesítése ugyanis nein merülhet ki a perbehivási kérelemnek a perbehivottal való puszta közlésében, hanem a bíróságnak meg is kell győződnie arról, hogy a perbehivott a perbehivásról kellő módon és alkalmas időben értesült-e, mert valóban csak így nyer módot arra, hogy a perbe avatkozhassék. Ezzel pedig a per eldöntése gyakran kiszámíthatatlan késedelmet szenved. A Pp. 90. §-áhmk merevségén egyébként már a bírói gyakorlat is rési ütött. Tgy a kir. Kúria elutasította a perbehivási 8 ü>ya»igry Kovács M.: Td. m. T. köt. 158, 1.; Aulalli M.: Id íű. T. feöt 307. 1.