Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám - Gladstone [William Ewart] és az ingatlan-zálog. 8. [r.]

61 latban a traaisaetió során szereplő személyeknek a tulajdonképeni ügyleti célzatát felismerni. Főként, miután az, amiként ez az eset secwndum allegata et próba ta áll, igen nehezen egyeztethető össze azokkal a valószinüségi okokkal, amelyek a képnek az egészéből a természetszerű következtetés logikája szerint levonhatók. Itt mindenki „jóhiszemű". Mint ők nevezik: „tudó más nélkül" való. Kivévén önként értetőleg A-t (Ogdent). vagyis az ingatlan tulajdonosát. Ennek felőle azt vitatni, hogy ne tudott légyen a C-féle tehertételről, mégsem igen lehetett. Szemközt névszerint azzal a valósággal, hogy e tehertételt mint kölcsönvevő tulajdonos maga kontrahálta. Ellenben, ami mindenekelőtt illeti B-t (Acroyd), az I. helyen álló hitelezőt, ezen már kezdődik ez a bizonyos nemtudomság. Olvastuk fentebb a tényvázlat körében,76 miszerint az, tudott-e ez az utána következő C- (Manks-) féle tételről: „nem tűnik ki". Feltűnő jelenség ez mindenképen. Másszóval egyike a jelen ügybeli azon ténymegállapításoknak, amelyeket az emiitett valószinüségi okokkal, vagyis az ügy egészének az összképéből levonható okszerű következtetésekkel nem könnyű összeegyeztetni. És pedig először is, ha figyelembe vesszük,77 miként C-nek záloglevelében B-nek az előző követért lési tétele kifejezetten emlitve van. Másodszor, ha visszagondolunk arra a nagy érdekre, amely a későbbi záloghitelezőket — adott esetben C-t — az angol zálogjogi rendszer természetéből kifolyólag78 arra kell, hogy ösztönözze, hogy az első helyen levő hitelezőt — adott esetben B-t —- a saját zálogjoguk felől értesitsék, hogy ezáltal magukat különösen az úgynevezett hozzácsatolás (Tacking) ellen oltalmazzák.7!l Közbevetőleg, ami illeti különösen az éppen emiitett kiűzetett hitelezőnek (Ackroydnak) a szerepét e dologban; nehogy előadásom e kérdésben félreértésnek találjon tért engedni: egyet azonban meg kell jegyeznem. Közvetlenül ugyan ami illeti a jelen ügyben érdemleg eldöntendő kérdéseket, oz ő jó-vagy rosszhiszeműsége jogilag teljesen irreleváns. Más szóval hozzá kell tennem, miként a jelen ügy merituma szempontjából, ahol az E és F által szerzett jogok hatálya forog kérdésben: az a kérdés, vájjon B mit tudott, mit nem tudott az ő utána következő C-féle tehertétel felől, szorosan jogilag tekintve, teljesen mellékes. Releváns e tekintetben mindvégig: egyedül csak a két perbevont alperesnek mint vevőnek s illetőleg uj záloghitelezőnek a tudása vagy nem tudása. Csakhogy az esetnek összképi egésze szempontjából van ennek fontossága. De haladjunk csak 7(1 Lásd tényvázlat c). " Lásd fentebb tényvázlat b). 7K Lá.sd 1923. évf. 164. old., 165. old. ut. bek. 7" Lásd id. évf. 164. old. inf.