Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A valóságbizonyítási eljárás menete

18 Dr. Finkey Ferenc előbb idézett cikkében ennek a kérdésnek gyakorlati megoldását akként gondolja el, hogy az itólőbiróság a valóságbizonyitás kérdésében határoz, de a foganatosítást aztán rábízhatja esetleg a vizsgálóbíróra. Ez a megoldás nem küszöbölné ki a tanuk kétszeres kihallgatásával járó hátrányt, mert a tanuknak a főtárgyalásra való megidézése ebben az esetben sem volna mellőzhető. Járásbirósági eljárásban, hol a tárgyalást rendszerint az , itélőbiró tűzi ki, a tárgyalás előtt előterjesztett valóságbizonyi tási inditvány fölött az itélőbiró tárgyalás nélkül is dönthet; ha azonban ilyen inditványt a tárgyaláson tesznek, amennyiben a biró annak helyet ad, a második tárgyalás elkerülhetetlen, nemcsak a sértett esetleges elleninditványa miatt, hanem azért is, mert a felek a legritkább esetben hozzák magukkal bizonyítékaikat. IX. Az itélőbiró vagy tanács elsősorban azt fogja vizsgálni, hogy a valóságbizonyitási inditvány, esetleg a sértett elleninditványa a törvényes határidőben lett-e előterjesztve. Nemleges esetben az inditvány (vagy esetleg csak a sértett elleninditványa) elkésés okából lesz elutasítandó. Ha elkésés nincs, azt kell vizsgálni, hogy a Bv. 15. §-ában irt feltétlen tilalom vagy a Bv. 13—14. §-ában irt feltételek hiánya miatt nem kell-e megtagadni a valóság bizonyitásátl A Bv. 13. §-ának 1—3. pontjában felsorolt és sértett hozzájárulásával pótolható jogcímek valamelyikének fenforgása esetében, vagy ha a Bv. 14. §-ában irt esetben az ugyanezen §-ban felállított és sértett hozzájárulásával nem pótolható feltételek megvannak, el kell rendelni a valóság bizonyítását. A Bv. 13. §-a esetében — amennyiben a sértett a valóság bizonyításához hozzájárult — a valóság bizonyitását csak a Bv. 13. §. ut. bek. alapján kell elrendelni. Ez esetben a Bv. 13. §. 1—3. pontjaira való hivatkozás mellőzendő. A valóságbizonyitást közbenszóló végzés alakjában kell elrendelni, mely végzésnek tartalmaznia kell: a) a jogcim megjelölését, amely alapon a valóság bizonyításának helye van (Bv. 13—14. §.); b) a bizonyitandó tények megjelölését a beszerzendő bizonyítékok felsorolásával. Megnyugvással csak akkor dönthető el, hogy sikerült-e a valóság bizonyítása, ha a biróság a valóság bizonyításának elrendelése kérdésében hozott határozatában megjelölte azokat a tényeket, amelyekre a valóság bizonyitását elrendelte. Ennélfogva nem általánosságban, hanem konkrété meghatározott és körülirt tényekre kell elrendelni a bizonyítást, ugyanígy az ellenbizonyítást is.