Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]

101 nemnek a kimondása csak abban az esetijén lehet indokolt — a nem abolitionalista felfogású biró által is — ha a ténykérdés tekintetében, t. i. hogy a vádbei i gyilkosságot valóban a vádlott követte el, a legkisebb kétely vagy félreértés sem forog fenn. A legcsekélyebb kétely az elkövetés igazsága tekintetében, követeli a halálbüntetés mellőzését, nehogy helyrehozhatatlan birói tévedés kivettessék el. Viszont az abolitionalista felfogású bírónak is meg kell gondolnia, hogyha egyszer a törvény előírja a halálbüntetést, azt csak a törvény által megengedett esetekben ós feltételek mellett szabad mellőzni, tehát az ő subjektiv nézete a halálbüntetés elvi helytelenségéről nem elég jogcím az eset körülményei által igazolt legsúlyosabb büntetés helyett enyhébb büntetés kiszabására. A büntető eljárás céljának, az „anyagi igazság" kifejezés értelmének megállapítása után most már felelhetünk arra a kérdésre is, vájjon az anyagi igazság csak ideális, eszményi cél-e, amit tehát a gyakorlatban elérni, megvalósítani nem lehet s azért elég, ha azt csak megközelítjük? Tehát ezen ideális cél mellett állapitsunk meg valami szerényebb, közvetlen vagy reális célt, amit a büntető perben mindig megkövetelhetünk és meg is valósithatunk1? Erre a gyakran hallott és sokszor igennel elintézett kérdésre részemről határozott nem mel válaszolok. Ideális és reális vagy másként absolut és relatív cél között a büntető perjogban nem szabad különbséget tenni. Ha egyszer elfogadtuk az anyagi igazságot legfőbb célul, akkor nem szabad beérnünk annak 50 vagy 25 százalékával, hanem minden erővel annak teljes megvalósítására kell törekednünk. A büntető pernek a közvetlen, mondjuk reális célja is csak az anyagi igazság megvalósítása lehet. Ettől nem szabad tágítanunk. Az igazságos ítélkezés kétségtelenül nehéz, de, miként a gyakorlat mutatja, nem lehetetlen feladat. A hivatását igazán átértő biró mindenesetre képes, tehát köteles is az elébe került ügyben megvalósítani az igazságot, ha valóban ezt a legmagasabb eszmét tekinti vezérelvének és elérendő céljának. A törvény formaságai, a paragrafusok voltaképpen csak fogantyúk a jó biró kezében ennek a célnak, az igazságnak az érvényesítésére. A büntető bírák egy-egy nehezebb, kényesebb perjogi kérdés eldöntésénél sokszor művészi virtuositással idézgetik, forgatják, magyarázgatják a §-okat, azok egész tömegét. Ez a „Paragra-phenreiterei" csak annyiban méltó az elismerésre ós dicséretre, ha annak célja és gyakorlati eredménye az igazság érvényesítése a felmerült ügyben. S a dolog tényleg ugy áll, hogy ha vannak is ítéletek, amiket most a kir. ügyész, majd a védő vagy az elitélt személy kifogásolnak és igazságtalannak tartanak, — ha akad is bőven ítélet, amit tudományos szempontból kritika alá vonunk —