Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]

94 lyen vagy bizonyos időre érvényes, az nem valódi igazság, mert érvényét, tekintélyét meg lehet dönteni. Épily helytelen és értelemzavaró az isteni és az emberi igazság szembeállítása. Kétségtelen, hogy halandó ember nem rendelkezhetik isteni bölcsességgel, azaz mindentudással s igy emberek között mindig csak errlberi igazságról lehet szó. De másfelől az is igaz. hogy az emberi tudomány, évezredes fejlődése során, teméntelen örök igazságot fedezett fel, illetőleg lesett el a természettől (Bacon mondása), amiket a régibb, fejletlenebb embervilág csak az isteni bölcsesség: szférájába tartozónak tekintett. A tudomány tehát csak emberi igazságokat hirdet ugyan, de ezek is, ha valóban igazságok, örök érvényűek és abszolút jellegűek. A tudomány legmagasztosabb hivatása épen az. hogy minél többet ismerjen meg „a megismerhetetlenből", minél több örök igazságot tegyen az emberiség közkincsévé. • Az igazságnak ezzel a felfogásával nemcsak nem ellenkezik, de épen ebből folyik, hogy nemcsak egy igazság van, hanem ellenkezőleg, mint Bolzano óta bátran hirdetjük, végtelen sok igazság van. Az igazság. Pauler Ákos, a mai legkiválóbb bölcsészünk meghatározása szerint, végtelen számú tagból álló, minden tagjában egyetemességet tartalmazó rendszer, melynek fennállása érvényességében van. (Pauler: Logika. 14.), vagyis a természet és az ember világában, annak minden ismert vagy elképzelt ágában vannak igazságok, melyek, ha valóban megütik az igazság mértékét, megállanak egymás mellett, mint kiég ószite részei a rendszernek. Amint tehát vannak matematikai, természettudományi, orvostudományi igazságok, ugy vannak lélektani, erkölcstani és jogi igazságok is. Van tehát kétségtelenül büntetőjogi igazság is. Az a tétel, hogy aki embertársait, a társadalmat vagy az államot sértő cselekményt követett el, e tettének következményéül bizonyos, bűnösségével arányos bajt legyen köteles elviselni, oly örök igazságnak látszik, melynek érvényét az emberi kultúra eddigi több ezeréves története kézzelfoghatóan igazolja. Az anyagi és alaki igazság közötti faji különbségtétel ezek szerint helytelen vagy legalább is pongyola beszéd. Igenis lehet beszélni magánjogi ós büntetőjogi, polgári perjogi és büntetőperjogi igazságokról, mert hiszen mindezen jogágaknak lehetnek és vannak is sajátos alaptételeik, melyek egyetemesek és örökérvényűéi?. De az anyagi és alaki igazság közti különböztet és értelemzavaró, hiszen a polgári perjog is a jogvédelem által a valódi, mondjuk az anyagi igazságot szolgálja s a büntetőperjog is jogi alakszerűségek mellett végzi ugyanezt a feladatot. A perjognak ez a két ága tehát nem áll egymással elvi ellentétben a végcél, a legfőbb vezérelv tekintetében. Első pillanatra világos ugyanis, hogy amit alaki igazság-