Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]
>s9 hozható emberiességi szempontok (például a vádlottnak sok gyermeke van, hosszabb ideig volt a harctéren, hiányos nevelésben részesült) túlbecsülésével az igazság mérlegének mutatóját jobbra vagy balra lejjebb billenti az egyensúly mértékénél. A tulszigorra ugyan aránylag kevés esetet tudok felhozni, annál többet a túlságosan enyhe, kegyelmes Ítéletekre. • így tulszigoru büntetést 'kapnak néha a visszaeső tolvajok (6—8 évi fegyházat), ha ujabban aránylag enyhe jellegű lopásit követnek el. Tul•enyhe büntetés éri elég gyakran a szándékos emberölés tetteseit (egy évi, vagy annál is kevesebb szabadságvesztéis), ínég inkább a gondatlanságból elkövetett eimiberolés, vagy tesitisértés tetteseit (olykor egy pár heti, vagy pár napi fogház). így volt eset, hogy szándékos emberölésért a Tábla két havi fogházat, a Kúria hat havi börtönt szabott ki. Gondatlan emberölésért három havi fogháznál nagyobb 'büntetést alig olrvasitam. Erőszakos nemi közösülésért .sokszor szintén tulenyhe kézzel mérik ki a büntetéseket. Hatóság elleni erőiszak bűntettéért (egy kis islkoláisleánymak durva ö-szeiveréséért) egysaetr egy rendőrségi tisztviselő három napi fogházbüntetést kapott. Vájjon valóban igazságosaknak mondhatjuk-e az ilyen lágykezü Ítéleteket? Vagy kielégitik-e az igazság és az igazságosság felőli felfogásunkat és illúzióinkat a párviadal vétsége miatt ma is rendszerint kiszabott egy-két napi államfogházas büntetések? vagy a vastag gondatlanságból vagy vakmerj könnyelműségből súlyos testi sértéseket, esetleg halált okozó soffőrökre kimért egy-két hetes fogház vagy éppen szerény pénzbüntetés'? Az objektiv bíráló kénytelen beismerni, hogy a sok helyes, sőt tökéletes ítélet mellett ma is elég gyakran jönnek létre ha nem is igazságtalan, de olyan ítéletek, melyek távol maradtak az igazságosság színvonalától. A jogerős ítélet és az igazságos ítélet fogalma nem mindig fedik egymást. Ha azonban igy áll a dolog, — ha a bűnügyi rendőrség, a kir. ügyészség és a három fokozatban működő bíróságok odaadó, lelkiismeretes munkája mellett is még mindig megtörténik, hogy a valódi bűnös megmenekül a megérdemelt büntetéstől vagy csak igen enyhe, úgyszólván névleges büntetésben részesül vagy pedig — habár csak kivételesen — az is megesik, hogy tulszigoru büntetést kap vagy amikor igazságosnak találnánk az enyhébb elbírálást, a törvény világos rendelkezései miatt nem tudunk segíteni a vádlotton, — akkor méltán felvethető a kérdés, mi az oka, vagy mik az okai annak, hogy az igazságot ós az igazságosságot ma is ily nehéz, sőt sokszor jogilag lehetetlen is diadalra juttatnunk? Hogy történhetik meg, hogy a mai modern törvények mellett, a szakképzett s magas erkölcsi színvonalú bíróság is annyiszor elvéti az igazságot s ítéleteit most a tudomány, majd a jól felfogott közérdek, a helyes szociálpolitika szempontjából kifogás és bírálat tárgyává tehetjük?
