Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]

a tényállást másként állapítván meg, az elsőrendű vádlottat felmentette és a másodikat ítélte el ugyancsak tíz évi fegyházra. A kir. Kúria, nem látván hiányosnak a táblai ténymegállapítást, helybenhagyta a táblai ítéletet. Egy másik még súlyosabb ügyben, midőn két vádlott egy vendéglőst előre megfontolt szándékkal meggyilkolt és kirabolt, a törvényszék az elsőrendű vádlottat halálra ítélte, a másikat miután állhatatosan tagadott, felmentette. A kir Ítélőtábla azonban, elfogadván az elsőrendű vádlottnak a nyomozás alatti részletes beismerő vallomását s egyéb adatokat is állapítva meg a másodrendű vádlott ellen, ezt is elitélte és pedig életfogytig tartó fegyházra, amit a kir. Kúria is helybenhagyott, azzal a változtatással, hogy ennek a vádlottnak a büntetését 15 évi fegyházra szállította le. De a történeti tények egyöntetű megállapítása mellett is. megesik, hogy az egyik bíróság felmenti, a másik elitéli a vádlottat ugyanazon cselekményért és megfordítva. így: Egy közbotrányt okozó istenkáromlással (Krisztusról irt gyalázkodJó cikk mulatt) vádlottlat az lesküÜtlbiróság a témymiegállapiitás dacára felmentett, a kir. Kurta aziomíban a valónak elfogadott tlények alapgém hat havi fogházra itélt, mert a cselekmény által a Btk. 190. §-ának a tényálladékát kiímeiritettnek találta. (Bjt. 68. köt., 371.) Egy másik esetiben a két alsóbdrösági felmentő Ítélettel szemben a Kúria megállapította a királysértés vétségét és elmarasztalta a vádlottat, aki az elhunyt két utolteió királyról uralkodói tényeikre vonatkozólag sértést követett el. (Bjt. 77. köt., 137.). 'Megfordítva a királyi Kurlá mentett fel szóimos esetben a két alsóbiróság által 'halált okozó súlyos testiisértés miatt elmarasztalt vádlottakat, mert az ő jogi megítélése szerint vádlottak jogos védelemben cselekedtek, illetőleg anniak határát félelemubői is megzavarodáslból lépték tul. (Bjt. 70. k., 50., 139.) Még gyakoribb eset ugyanazon ténynek a két vagy három bíróság által másként való minősítése. így akárhányszor megtörténik, hogy az emberölés tényét az eljárt egyik bíróság gyilkosságnak, a másik szándékos emberölésnek, a harmadik halált okozó súlyos testi sértésnek minősiti. Vagyon elleni cselekményeknél szintén elég gyakori, hogy egy idegen ingó dolog elvételét az egyik biró lopásnak, a másik sikkasztásnak, a harmadik jogtalan elsajátításnak tekinti^ vagy hogy a lopott tárgy megvételében egyik orgazdaságot, a másik tárgyi bűnpártolást, a harmadik csak tulajdon elleni kihágást lát. Legszembeszökőbb s a laikus emberre meglepő eltérés azonban, amikor az eljáró bíróságok mindenike — azonos minősítés mellett, vagy a minősítés megváltoztatásával is — másként méri ki és pedig néha jelentékeny különbséggel, a büntetést. lA gyilkosság miatt elitéltre vonatkozólag sokszor megtörténik, hogy a törvény által megengedett hároan büntetési tétel közül az eljárt biróságok egyike az egyiket, másika a másikat, hlarmaidik a harmadikat választja. Tipikitö példa erre egy nemrég befejezett ügy, melyben a királyi