Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám - A Polgári Perrendtartás magyarázata

80 találok, amelyre néhány megjegyzést kell tennem. A szerző, különösen a honosság egyes ismérveivel foglalkozó fejezetben, nem vonja meg élesen a határvonalat a közt az eset közt, amikor egy már létező társaság honosságát kell utólag megállapítani és a közt az eset közt, amikor az államhatalom bizonyos körülmények kimutatását kívánja ahhoz, hogy a társaság megalakulását lehetővé tegye. A honosság kéfílése csak a már megalakult társaság esetében merülhet fel, hiszen, ha még nincs társaság, nincs személy, amelynek honosságát vizsgálhatnám (pl. nem adok engedélyt, megtagadom a bejegyzést, mert a részvényaláirók többsége külföldi állampolgár). A szerzőtől igen helyesen elvetett honossági ismérvek ellen igen erős argumentumul még azt is fel lehetett volna hozni, hogy az állaiiinak nincs is módja a területén székhellyel biró társaság jogi személyiségét ugy elismerni, hogy annak önkényesen valamely idegen állambeli honosságát állapitsa meg. Hiszen egy állam som kreálhat más állambeli honosságú jog; személyeket. Nem lehet tehát azt mondani, hogy engedélyezem, vagy bejegyzem a társaságot, de. mert az külföldiek részvételével alakult, nem tekintem belföldi honosnak. Nem foglalkozik a szerző azzal a kérdéssel, hogy mi lehet a szankciója a honosság szempontjából megikivánt feltételeik hiányának vagy utólagos kieséséinek, holott épen ezek a szankciók választották volna el a külföldi befolyással szemben feláll itott védelmi mtézkedésoket a honossági ismérvektől. A szankciók vizsgálata utján több meggyőző erővel juthatott volna el a szerző a székhely egyedül helyes alapjára. Kár, hogy a szerző érdeklődését nem keltette fel a belga és a német jogi felfogás szerint lehetséges az az eset, amikor a fióktelep honosságát a főtelep honosságától függetlenül lehet 'megállapítani (1. Szladits: 'Békejog I. 249. 1.). Az utolsó fejezetiben tárgyalt kérdésben abszolút igazságokat keresni meddő vállalkozás volna, a relativitást mi sem bizonyítja inkább, mint a heidelbergi 33. német jogászgyülés anyaga, amelyből kitűnik, hogy a német részvényjogászok ugyanakkor, amikor a külföldi tőke beözönlését előmozditó jogi eeszkozöket keresték, egyben megállapították, hogy dies certus an incertus quando az az idő, amikor majd a külföldi tőkére ismét nem lesz a német gazdaságim k szüksége és amikor a jognak is meg kell fordulnia (Verhandlungen 408. 1.). A szerzőnek mégis sikerült e körben a pillanatnyi helyzettől el nem vakítva, elvi magaslatra emelkednie. E fejezetben csupán egy mellékes megjegyzése van, amit nem hagyhatok szó nélkül. Jogi képtelenségnek mondja a szerző azt a francia javaslatot, amely a „francia" jelző nyilvános használatát a belföldi társaságok közül is csupán annak a társaságnak akarja megengedni, amelynek minden igazgatója francia állampolgár. Az én szerény véleményem szerint ebben semmi jogi képtelenség nem volna, hiszen a vállalati jelzők mikénti használásának kei*désie nem elméleti dogmán, haoiean egyedül a közfelfogáson dől el. TJa Franciaországban a közfelfogás vagy épen a törvényhozás a francia jelzőhöz azt a következtetést fűzi, hogy az ilyen jelzőt használó cég minden idegen befolyástól ment, akkor a magyar kt. alapján kialakult birói gyakorlat szerint is a cégvalódiság elvébe ütköznék más esetekben a jelző használata. Némileg rokon egyébként ez a kérdés az ország címerének használatára vonatkozó jogszabályokkal (1883:XVIII. t.-c). Ha sajnálatomra nem is oszthattam tehát mindenben a Schulcz Ferenc álláspontját, erős egyéniségét, szjéles körű és rendszeres olvasottságát igaz örömmel ismerem el és remélem, hogy azt a sikert, amelyet az első nagyobb művével a jogászközönséíi'ünk előtt aratott, még nagyon sok és még nagyobb siker fogja követni. Dr. NizsQlovgzky Endre. Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten V., Honvéd-utca 10. (Telefon: 5—67, 5—68. 5—69.) Felelő* vezető: Tiringer Károly műszaki igazgató.