Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

28 szerző egyik egyházi be-zéde. A pénz keletkezési történetének ismertetése ntán leszögezi, hogy a pénz megváltoztatásának eszközéhez csak elkerülhetetlen szükség esetében vagy olyankor szabad nyúlni, amikor ez minden kétségen felül a köz érdekét szolgálja. A pénznek az államban absolnt biztosnak és határozottnak kell lennie. (Cursus monetarum in regno debet esse quasi qnaedam lex et quaedam ordinatio firma.) A pénz mindenféle megváltoztatása aggályos, igy pasztán az elnevezés megváltoztatása is, mert pénzben megbatározott fizetés és egyéb bevétel esetében ez oktalan, igazságtalan eredményre és arra vezet, hogy sokak karára a pénztartozás az eredeti értékénél vagy nagyobb vagy kisebb lesz. Még károsabb a pénz súlyának megváltoztatása a név és névérték megváltoztatása nélkül. Ez az eljárás teljesen megfelel az árpa vagy a bor mérésére használt mérték meghamisitásának. Minthogy a pénz felirata „mensuram ponderis el matériáé veritatem" jelent, senki se tudja eléggé liangsiilyozni, mennyire méltánytalan és mennyire elvetendő, ha egy fejedelem ugyanolyan külső mellett a súlyt csökkenti. Hangsúlyozza annak a s/áikségességét amit nálunk az 1439:Y. törvénycikk ki is mondott és az 1825-ös országgyűlés a királyhoz intézett feliratokban ismételten kívánt, hogy a pénz megváltoztatását a fejedelem soha se rendelje el maga, hanem mindig per ipsani conimunitatem. Hogy pedig az ilyen műveletből a fejedelemnek haszna is legyen, annak nincs helye. Előfordul, hogy az állam tisztességtelen és rossz dolgokat (amilyen például a pénzváltóüzlet is), elnéz g'azdasági szükségből vagy nagyobb rossz elkerülése végett, de nincs a világon semmi elfogadható indoka a pénzrontásnak, nyereség céljából. Szégyelheti-e magát eléggé az olyan fejedelem, aki olyan cselekményt követ el maga, amiért az alatvalóját a legmeghecstelenitőbb halállal büntetné? Igaz ugyan, hogy a pénzrontással kapcsolatos pénzügyi eredmény ugy érhető el, hogy a követkeményeit a nép nem érzi meg olyan közvetlenül, mint az adóknál, csakhogy az egyes betegségeknél is előfordul, hogy annál veszedelmesebbek, minél kevésbbé érzi a beteg a tüneteit. A pénzromlás következményei a szerző szerint a következők: A nemesfémek a romló pénzű országból kivitetnek és ezt a legszigorúbb törvénnyel sem lehet megakadályozni; külföldön hamisítják á pénzt, mert belföldön a valóságnál nagyobb értékben fogadják azt el. Ehhez járul a bel- és külföldi árukkal kereskedés megzavarása. Mindaddig a mig a pénzromlás tart, nem lehet helyesen és igazságosan évjáradékot, bérösszeget, haszonbért, fizetést és egyéb pénzszolgáltatást meghatározni és megbecsülni. Nem lehet nyugodtan pénzkölcsönt nyújtani. Sok ember, rendszerint a legméltatlanabbak a pénzromlásra spekulálva meggazdagodnak; sokan mások, rendszerint a Legjobbak elszegényednek és mindezek indebite, contra naturális mercationis legitimum cursum. Ezenfelül rengeteg alkalom