Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

A valorizáció múltja és jelene. Irta: Dr. Nizsalovszky Endre igazságügyiminiszteri titkár. 1. Bevezetés. A pénz nem magánjogi fogalom, hanem a magánjognak épen olyan segédeszköze, mint a szolgáltatás mennyiségének meghatározásánál igénybe vett egyéb mértékek, pl. a méter, a kilogramm. Magánjogi jelentőségét azonban minden egyéb mérték fölé emeli az a szerepe, hogy a kötelezettségek teljesítésének olyan eszköze, amely arra is hivatva van, hogy a felek nem pénzben meghatározott szolgáltatása helyébe lépjen minden olyan esetben, amikor a kötelemben szereplő szolgáltatás pénzzel megszerezhető. így léphet a pénz a.helyettesíthető dolog szolgáltatása helyébe és igy „ridegülhet" pénzbeli szolgáltatássá az adós eltartási kötelezettsége. A pénznek a magánjogi jogviszonyokat át- meg átható szerepe annak a következménye, hogy a magán jog a pénzt általános értékmérőként fogadta el és oly általános e-ereeszközként, amelyért minden helyettesíthető dolgot meg lehet szerezni. Hogy mi a pénz, azt a magánjog jogszabályai nem határozzák meg, e tekintetben a vonatkozó más — közjogi jogszabályokra, vagy forgalmi szokásra utalnak. Ezt teszi a K. T. 326. §-ának első bekezdése is, amidőn a pénzlábat és pénznemet a mérték-, a snly-, az idő- és a távolságszámítás mellett említve fel azt mondja ki, hogy az az irányadó, ami a teljesítés helyén „divatozik". Ez a kifejezés napjainkban, amikor a modern államok törvényhozásai nagyon is nagy gondot fordítanak arra, hogy a pénz kérdését tüzetesen szabályozzák és amikor nagyobb létjogosultsága van a Knapp-féle pénzelméletnek,1 mint valaha, tahin kiesé furcsán hangzik, hiszen a gazdasági életnek nem igen van módja arra, hogy az állam hatalmi szavával szemben maga hozzon „divatba" valami megfelelő pénznemet. Nem szabad azonban felednünk, hogy az országos pénznem nem mindig volt olyan stringens jogszabályokkal megszabva mint ma, igy a kereskedelmi törvény megalkotásakor nálunk sem.2 A jelenkorban is, különösen a világháború után keletkezett államok körében találunk olyan eseteket, amikor hosszabb-rövidebb ideig valamely pénznemet csak a gazdasági élet megszokása tartott forgalomban, anélkül, hogy azt törvényi intézkedés elismerte volna. Ez volt a helyzet pl. Litvániában, ahol az állam megalaknlásá1 A Knapp elméletének lényege az. hogy minden pénz az állam elismerésével és nem belső értéke alapján lesz fizetési eszközzé. (Staatliche Throrie des Geldes.) 2 V. ö. az 1899:XXXVI. t. e. 15. §-ának indokolásai.