Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 5. szám - A francia békebíróság

219 vényesülne, sok jóhiszemű ügyletkötést és már életté vált; megrögződött gazdasági helyzetet tenne felforgathatóvá. Ezért az okirati kényszer közvetlen módszerét enyhíteni kell a teljesítés koilvalidáló hatásának elismerésével és az elévülési, illetőleg elbirtoklási szabályok érvényben tartásával. Az okirati kényszer alá eső jogügyletek körét vagy az ügyletek egyenkénti felsorolásával, vagy valamely formális csoport-, illetőleg határmegjelöléssel lehet meghatározni. A francia Code civil mindkét módszert alkalmazza: az oknál i kényszer alá eső egyes jogügyletek megjelölése mellett a 150 frankos értékhatár, is az okirati kényszer körének meghatározására szolgál. Ilyen értékhatár megvonása visszásságokra vezet annálfogva, hogy a határérték a különböző vagyoni helyzet ben levőkre különböző jelentőséggel bir s igy az okirati kényszer a gazdagokra sok esetben felesleges forgalmi gát, mig annak hiánya miatt sok szegény fél elesik a szükséges gyámolitástól. Fordulhatnak elő visszásságok a jogügyletek egyenkénti felsorolása mellett is, mert bármilyen komoly a jogügylet természete, mégis jelentéktelenné válik a jogügylet, ha tárgya a felek helyzetéhez mérten csekély jelentőségű. Ilyen esetekben azonban segit a jogügylet azonnali teljesítése, amely feleslegessé teszi a felekre csekély jelentőséggel biró jogügyletek irásba foglalását. A francia békebiróság. Irta : dr. Térfy Béla, a kir. igazsáj^gyminisat^riumban alkalmazott budapesti törvényszéki jegyző. A francia igazságszolgáltatásban fontos szerepet betöltő békebiróság intézményének eredetét a XVIII. században, a nagy francia forradalom éveiben kell keresnünk. Jóllehet, már az 1300. év óta bevett joggyakorlat volt Párásban valamely köztiszteletben álló s jogi dolgokban járatos egyéniséget felruházni a kisebb pörös ügyekben az igazság szolgáltatásának tisztségével, tulajdonképen mégis csak a nagy francia forradalom alkotmányozó gyűlése volt az, amelyik látva a Hollandiában ez időben szerepelt békéltető birák (pacificateur) sikeres működését és felismerve a régi hazai szokás üdvös eredményeit s fenntartásának, valamint továbbfejlesztésének szükségességét, megszervezte 1790-ben a francia békebiróság intézményét. Az intézménynek elnevezését az angol békebiróságtól („judge of peace") kölcsönözte a törvényhozás, egyébként azonban nehéz volna összefüggést találni e két igazságügyi szerv között. A forradalmi törvényhozás nagy Keményeket fűzött az uj intézményhez s hogy mennyire a szivén viselte az alkotmányozó gyűlés a békebiróság szervezetét, arra vonatkozólag elegendő a