Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - Az ötvenéves kereskedelmi törvény

2 ták. A forgalomképes részvény valósággal csodát müveit; mert a kis tőke-forrásokat hatalmas folyamokká dagasztotta, amelyeknek segítségével a vállalkozók, a „homo ecconomicus"-ok olyan feladatokat oldottak meg játszi könnyedséggel, amelyekhez képest az egyetemi pyramis-épités és a fönikiai quaderek jelentéktelen erőlködésekké törpülnek.* De a ker. jogtól várja megoldását a XIX. század egyik legsúlyosabb hagyatéka, a munkás-kérdés is! Mert ennek a megértő és mozgékony jogrendszernek hivatása, hogy a negyedik osztályt, a munkásságot is a nemzet egyetemes érdekeit szolgáló társadalmi osztályok között az őt megillető jogokban és védelemben részesítse. Ezt a nagy vonásokban tartott történeti perspektívát azért tartotam szükségesnek előrevetíteni, hog}r érzékeltessem a ker. jognak és egyben a jog íőfóriásának, az ötvenéves kereskedelmi törvénynek jelentőségét. Xem túlzás, nem a céhbeli ker. jogász megbocsátható elfogultsága tehát, ha azt állítom, hogy aki a ker. jog problémáival behatóbban foglalkozik, akarva nem akarva belesodródik a mai kor legfontosabb és legégetőbb problémáinak a kohójába is! A Kt. ötvenéves fennállásának jubileuma nemcsak a kereskedőknek, hanem az egész gazdasági életnek is az ünnepe! A Kt.-nek ezt az egyetemes jelentőségét éles szemmel látta meg már másik nagy jubilánsunk, Széchenyi István is, aki a „váltókereskedési törvényt" gondolta és hitte „azon talp kövének, melyen földmivelési és kereskedési gyarapodásunk, egyszóval utóbbi felemelkedésünk és boldogulásunk alapulhat." A Kt. u. i. nemcsak a kereskedelem és a kereskedők jogviszonyait szabályozza, hanem szilárd alapját teremti meg az intenziv gazdálkodás egész birodalmának; tekintet nélkül arra, hogy az a szorosan vett „kereskedelem", amely az ipar és őstermelés térületén érvényesül. És ez természetes is. Mert a ker. jog nyújtotta biztonságra, egyszerűségre és gyorsaságra a fejlettebb ipar és őstermelés épp ugy rászorulnak, mint a szorosan vett kereskedelmi foglalkozás és a kei', jog sajátos intézményei: az értékpapír, a cég, a védőjegy, a cégvezetés, a bizomány, a közvetítés, a tőzsde, a ker. társaság, stb. az iparban és igen sokszor az őstermelés körében is legalább akkora jelentőséggel bimak, mint a kereskedelemben. Nem árt, ha a Kt. ötvenéves évfordulóján el nevezésének erre a „pars ponito pro toto" jellegére rámutatunk. Mert a közgazdák már régóta nevén nevezték azt az emberi tevékenységet, amelynek gazdasági jellege szembeszökő és ha igen színes változatossággal is, de mélyreható * V. ö. „BriciV u. soziialpolitische1 Aufeátze von dr. RodbertusJagetgow". Heramsgiege'hen von R. Meyer. Berlin, 1880. I. k. 291. I.