Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 1. [r.]

74 A történelem folyamán előfordul időnként, hogy valamely eszme, valamely gondolat, amely addig csak a tudósok poros könyvtárszobáiban élt, egyszere kilép a társadalom, az élet, a tömegek körébe s egy érzelem, vagy sokszor csak egy vágyódás szárnyán jelszóvá válik. Jelszóvá, amelytől bivei valami tökéletes eredményt, valami univerzális orvoslást, minden jót várnak s amelyre ellenzői bizalmatlanul, vagy megvetőleg tekintenek. S valóban a jelszavakká vált gondolatok sokszor elvesztik reális tartalmukat, a tömegek azt nem értik meg, vagy félreértik s könnyen akadnak, akik a jelszót politikai hatalmi vágyak, hatalmi törekvések kendőzésére használják fel. Jókai Mór irja egyik regényében egy orosz- forradalomról, hogy amidőn a lázadó katonák a „konstituciót" éljenezték, arra a kór désre, vájjon tudják-e, hogy az micsoda, mosolyogva válaszolták: „hogyne, az uj cárnő." A jelszóvá vált Népszövetségnél viszont jó lesz talán megvizsgálnunk, hogy vájjon ez csakugyan ;iz az uj Cézár, az az „uj cárnő", aki az igazságos világrendel, a világbékét' fogja tudni biztositani, vagy pedig ebben a vonatkozásban csupán elgondolás, csupán papiros-„konstitúció." Ma már köztudomású, hogy a Népszövetség eszméje régi múltra tekinthet vissza. Világuralmi gondolatok régi tervezgetése, hogy az államok egységes hatalmi szervezetbe tömörittessenek és viszont álmodozó tudósok régi ábrándja a világbékének biztositása a népek egymással szövetkező közös szer vezkedése utján. A népszövetségi eszmének ezt az utóbbi alakját hozta előtérbe a gigászi erőfeszítéseket kivánó, a végsőkig húzódó háború s a pusztitás, a nyomor és a szenvedés nyomán támadt békevágy. A népszövetségi egyezmény tényleg ebből a gondolatból indult ki. Az egyezmény bevezetése akként szól, hogy a magas szerződő feleket a népszövetségi egyezség-okmány megállapításán ál az a cél vezette, hogy a nemzetek együttműködését előmozdítsák s a nemzetközi békét és biztonságot megvalósítsák, még pedig azzal, hogy bizonyos kötelezettséget vállalnak a háború elkerülésére, hogy nyílt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetéseket tartanak fenn, hogy a nemzetközi jog szabályait ezentúl a kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül határozottan elismerik és hogy a szervezett népeknek egymás közötti érintkezésében az igazság uralmát és mindennemű szerződéses kötelezettségek lelkiismeretes tiszteletbentartását biztositiák. Maga a szabálvzat pedig elvileg nem valamely egységes hatalmi alakulatból, hanem szervezett közösségből indul ki. Vagyis a cél az igazság érvényesítése, a jogrend uralmának s a világbékének biztositása és pedig nem hatalom, uralom, hanem szervezett közösség utján: De az államok életében, amelynek okmányait a diplo-