Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A Bp. és a világháború

58 birö kezében hagyta ugyan, de ellenőrzését már társasbiróságra bizta. Annyira nem mert menni, — és mondhatjuk, erre nálunk senki nem is gondolt komolyan — hogy jelentősebb bűncselekményekre nézve az Ítélkezési szakban is az egyesbirói eljárást tegye a rendessé. Hogy a nyomozati és vizsgálati rendelkezéseket mennyi részletes utasítással toldotta meg, — mindig a személyes szabadság érdekében — azt törvényünk ismerői előtt nem kell kimutatnom. Mai törvényhozásunkat nem bántja az a töprengés, mely akkori jogászainkat és politikusainkat elfogta és ama biztosítékok törvénybe iktatására vezetett. Mai törvényhozásunk azt hiszi, hogy Magyarország e garanciák nélkül is jogállamnak tekintheti magát, Ez tévedés. A szervezetnek a jelzett módon való „egyszerűsítésével" talán valami keveset könnyithetünk az. állanikölségvetésen, de nem óvhatjuk meg a jogbiztonság szükséges feltételeit. Ujabb törvényhozásunk akkép akar az olcsóság igényei szerint „egyszerűsíteni'', hogy a szervezet és az eljárás gépezetéből kikapcsol egy-egy kereket, számítván arra, hogy a gép majd csak így is fog valahogyan működni, legalább ugy, ahogy egy ilyen nyomorban levő ország elvárhatja. Csakhogy bírósági szervezetünknek eddig sem voltak felesleges kerekei. Akik a Bp. többrendbeli tervezeteinek s utóbb magának a törvénynek kritikai méltatására emlékeznek, tudni fogják, bog?" akkoriban nem egy tekintélyes hang hallatszott a garanciák elégtelensége és az ügyészi és bírói omnipotentia miatt. Oly értelmű bírálatra, hogy sok benne a biztosíték, a törvény 25 éves működése óta nem emlékezünk. Időközben történtek rajta változtatások a most oly végzetesen reánk nehezedő olesóbbitás tekintetéből. Legfontosabbak az 1912:VII. és az 1914-.XIII. t.-cikkek; mindkettő szervezeti szempontból is tesz újításokat. Érdemes immár megfigyelni, milyen intézkedésekkel vélt az akkori törvényhozás a takarékosság céljának megfelelhetni. Az összehasonlítás világot vet az akkor és a most uralkodó legislatorius szellem különbségére és arra, hogy miképen lehet a racionális takarékosság kívánalmainak megfelelni, de a mellett az ítéleti biztosítékokat nem csökkenteni. Az 1912:VII. 1-c, nyilván financiális szempontból, leszállitatta ugyan a curiaí tanácsot 7 tagról 5-re, a táblait 5-ről 3-ra, ami még nem mondható a társas rendszer elhagyásának; de egyúttal erősítette a garanciákat-is (főképen az albirói hatáskör korlátozása és a kisegítő birói intézmény megszüntetése által). Az 1914:XIII. t.-c. pedig éppenséggel kiterjeszti a Curia hatáskörét, közelebb hozván az addig főleg cassatorins rendszert a revisionalis hatáskörhöz, ami nyilván fokozta az érdembeli határozatok megnyugtató voltát. Az olcsóságot és gyorsaságot mindenek fölé helyező jogpolitika feledi, hogy ezek relatív fogalmak és hogy értékük is csak relatív. A legfürgébb és legjutányosabb munka sem ér sommit, ha magát a munka célját károsítja vagy veszélyezteti..