Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2. szám - A negyedszázados esküdtbíróság
55 esküdtszék intézményében igazságszolgáltatási szempontból is értékes, azt a Bpn. megtartotta, illetőleg ezek az értékes vonások a Bpn. reformjai mellett is teljesen és az eddigénél is sokkal biztosabban érvényesülhetnek. Sőt nézetem szerint éppen ezek a reformok fogják odafejleszteni nálunk is az esküdtszéket — ha azt jövőre is fentartjuk — aminek azt az angolok tekintik, t. i. a hivatalnok szakbiróság legfontosabb segédszervévé és a rendes birói szervezet igazi alkatrészévé. Persze, mindez csak szép remény vagy jámbor óhaj — a jobb jövőről. Sajnos, ez a „jobb jövő" ma inkább, mint valaha, sötét ködbe burkoltan van előttünk. A háború kitörése előtt néhány évvel M. Liepmann és W. Mittermaier külön folyóiratot indítottak (Sclrwurgeriehte und Schöffengeriohte) az esküdtbíróság jövőjének (fentartásának vagy eltörlésének), illetőleg gyökeres reformjának megvitatására. Más szaklapok is sürün hozták „az esküdtszék jövőjéről" a cikkeket. Olaszország és Magyarország- — habár csak kompromissuális alapon — rövidesen meg is csinálták a gyökeres reformokat. A világháború közbejötte s annak reánk oly megsemmisitő eredménye immár tiz éven át lehetetlenné tette az esküdtbiróságok működését s ma a háború formális befejezése utáni hatodik évben is még sejtelmünk sem lehet afelől, hogy mikor léptethetjük életbe újból közmegnyugvásra az esküdbiróságokat. Sőt a tiz évi szünetelés után önkéntelenül felvetődik az a kérdés is, vájjon szükséges és célszerü-e egyáltalán az esküdtbiráskodásra való visszatérés, nem lenne-e jó alkalom a jelen nagy nemzeti szerencsétlenség az esküdtbiráskodással való gyökeres szakításra? A lefolyt tiz év tapasztalatai mireánk felérnek egy századéval. Annyi csalódás, annyi váratlan veszteség után lehet-e csodálni, ha nézeteinket, régi ideáljainkat és intézményeinket is revideáljuk. Ma már tisztán láthatjuk, hogy az esküdtbiróságot, melyet Angliában sok évszázados gyakorlat épitett ki s az angol nemzetnek az ősi hagyományokhoz való tiszteletreméltó SZÍVÓS ragaszkodása tett és tesz ma is A^arázslatosan népszerűvé, Franciaország és utána a többi európai államok az abszolutisztikus kormányzás igazságszolgáltatási túlkapásai elleni alkotmánybiztosítékul, mint a f üggetlen bíróság eszményét honosították meg. S ma is az esküdtbíróság hiveinek legerősebb s nézetem szerint is helytálló érve a jury mellett az, hogy az esküdtbíróság, különösen a közszabadságokkal összefüggő ügyekben szabadabban, függetlenebbül itél, mint a tiszta hivatalnok-szakbiróság. A jury igazságszolgáltatási előnyei gyanánt felhozott érvek azonban nagyobrészt nem reálisak, jóakaratú, de legtöbbször csak az alkotmányjogi előnyök erősítésére szolgáló erőszakolt okoskodások. A jury jövője szempontjából tehát a kérdés súlypontja ma is ott van, hogy mit tekintünk fontosabbnak, illetőleg döntő