Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A B. P. életbeléptetése

44 közönség körében nem válthatta ki azt a hatást, amely attól normális viszonyok között várható lett volna. A B. P. ezzel szemben a béke boldog éveiben lépett életbe. Amikor rendes, konszolidált viszonyok között éltünk, amikor sem hazafias aggodalom, sem a megélhetés gondjai a kedélyeket nem nyomták, s igy mindenki egész lélekkel, teljes odaadással és lelkesedéssel élhetett hivatásának. A jogászságnak tehát módjában állott magát művelni, és módjában állott a jogszolgáltatás eseményeivel foglalkozni. Egész természetes tehát, hogy amikor törvényi szabályozást nyert ez a jogterület, amelyen addig jóformán kizárólag a jogszokás uralkodott: a jogászság felvértezte magát, hogy a nagy átalakulás hivatása magaslatán találja. Ha az uj törvény a joggyakorlatban kifejlődött jogtételek törvénybeiktatásával beérte volna: még ez esetben is nagy lett volna annak jelentősége. De a törvényhozás nem arra törekedett. A modern kor szinvonalán álló eljárási jogot létesitett. Ennélfogva a jogrendszerünkben eddig ismeretlen intézmények egész tömegét állitotta be jogrendszerünkbe. A B. P. a bünper képét teljesen megváltoztatta. Kezdve a bünper előkészitő szakánál. Az előkészités súlypontját ugyanis a nyomozásra helyezte, s ezzel a nyomozó közegeknek jelentős szerepet juttatott a perben. Egészen uj elvek szerint szabályozta a közbenső eljárást, és megteremtette a vádtanács intézményét. A főtárgyalás képét jelentékenyen megváltoztatta; kiemelte és szorosan körülirta az elnöki hatáskört. Az esküdtbiróságot a jogszolgáltatás rendes szervévé tette. Egészen uj s a régitől eltérő alapelvek alapján épitette ki a perorvoslati eljárást. Szabályozta a magánvád intézményét. A védelmet a váddal egyenlő perbeli tényezővé tette. Az egész vonalon érvényre juttatta a faver defensionis elvét. A közvédőt, ügyészségi megbizottat, mint aj tényezőket állitotta a büntető perbe. Érthető tehát az izgalom és feszült várakozás, mely az uj törvény életbelépését kisérte. A Jogtudományi Közlöny 1900. január 5-én vezető cikkben üdvözli az uj aerát. „Nekünk magyar jogászoknak — úgymond — uj aerát nyitott meg a beköszöntött uj esztendő főleg azért, mert a folyó év első napján lépett életbe a magyar bűnvádi eljárási törvény, — garanciája a személyes szabadságnak, kiegészítője a jogrendnek, követelménye a jogállamnak." E néhány sor helyesen jellemzi a közhangulatot, és hiven feltünteti, hogy a közvélemény mit várt az uj eljárási jogtól. A gyakorlati jogászokat mindenesetre fontos feladat elé állitotta az uj eljárási jognak a gyakorlati életbe való átültetése. De akik átéltük ama verőfényes időket, dicsekvés nélkül megállapíthatjuk, hogy a magyar jogászság tudatában volt az idők történeti jelentőségének.