Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A kir. itélőtáblák jubileuma

8 igazság szolgái ismét elindultunk, hogy .alázattal hajtsuk meg fejünket s igazságot .kutató, igazságot tenni akUró lelkünket az igazságot tudó, az igazságot tevő örök Isten templomában. Mi hisszük, de ő tudja, (hogy mához 109 évre és a századok belát hatlan sorozatában ujna meg fognak kondulni a barlangok s azok a magya.r bírák, kik o székeken helyükön fognak ülni, ismét, de .az elsza­kított ítélőtábláikkal testvéri ölelkezésben, elmennek az Ur hajlékába és ünnepet fognak ülni. Nem ta remény szövétnekét fogom ezzel lobogtatni, másra 'gondo­lok. Azon az ünnepnapon mi rólunk fog szólani az ünnepi beszéd, ott számon fogják kérni és tartami, hogy mit tettünk mi a nemzeti hagyo­mányokért, intézményekért, jogért, az országot fentairtó igazságérti A számonkérésre tetteink, munkánk fognak felelni. Véssük ezt esizünkbe, kik már éltünk delelőjén tul folytatjuk nehéz munkánkat, emlékezzék meg erről az ifjúság, mely most indul fáradalmas utjáiti." A győri kir. Ítélőtábla folyó évi december hó 20-án délelőtt 11 órakor a törvényszéki épület esküdtszéki termében tartotta meg az 1723:XXIV. és következő törvénycikkek által állandósított magyar felsőbirósági szer­vezet kétszázéves jubileuma alkalmából egybehívott ünnepélyes teljes ülé­sét. A jubiláris évforduló alkalmából az összes igazságügyi hivatalok kitűzték a nemzeti lobogót. A teljes ülésre hivatalosak voltak az összes Győrött székelő egyházi, politikai és katonai hatóságok vezetői, a kir. ítélő­tábla területén levő ügyvédi és közjegyzői kamarák, valamint a kir. Ítélő­tábla kerületéhez tartozó bíróságok és ügyészségek képviselői. Az ünnepi beszédet Sólyom Andor, a győri kir. ítélőtábla elnöke tar­totta meg. Beszéde elején az évforduló jelentőségévé] foglalkozott. Ezután szin­tén a jogtörténeti előzményeket ismertette. Majd az ítélőtáblák decentrali­zációjával kapcsolatosan a győri kir. ítélőtábla megszervezését, és vissza­pillant az ítélőtábla működésére. E helyütt kegyeletes szavakkal emlékezik meg a győri kir. ítélőtábla előző elnökeiről, név szerint Erdély Sándorról, Vörösmarty Béláról, Vági Mórról, Horváth Jenőről, Hódossy Lajosról. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: ,,Van valami, ami minden tételes szabálynál erősebb biztositéka a bírói pártatlanságnak s ez; a: bírói lelkiismeret. Minden embernek van lelkiismerete, mely időnként megszólal, de a bírói lelkiismeret örökös alabárdos őrként áll a biró ítélőszéke mellett, s a bírói hivatás sok évi munkája folyamán olyan hatalommá válik a biró lelkében, mely minden tö;rvénynél nagyobb erővel irányítja ítélkezését. Ez a lelkiismeret fejleszti ki a bíróban azt a mindent legyőző aka­ratot, hogy csak az igazságot keresse s ez erősiti meg gerincét ahhoz, hogy tántoríthatatlanul megállja helyét minden oly befolyással szemben is, mely akár divatos jelszavak vagy hangulatkeltő áramlatok, akár megfélemlítést célzó gyanúsítások alakjában jelentkezik. Látni kell a bírót, midőn a bonyolult perranyag labirintusából féltő gondossággal keresi meg- a kivezető helyes utat, midőn sokszor valóságos harcot viv az igazság útját eltorlaszoló megátalkodott makacssággal és látni kell nehéz lelki vívódását, midőn harcra kél előtte a formai és az anyagi igaziság, a törvény szigora éis az emberi méltányosság. Tévedésektől a legjobb birót sem mentesítheti ez a lelkiismeret, de a kötelességszegéstől minden igaz birót vissza fog tartani. Hála az Isteni gondviselésnek, az 'évszázadokon át felépített magyar bírói szervezet ma is sziklaszilárdan megállja helyét s a magyar biró ma is független. A nemzet alkotmányos jogérzete eleve lehetetlenné teszi, hogy ezt az intézményt bármely oldalról komoly és sikeres támadás érje, mert a bírói hatalmat ideig-óráig talán összetörheti az erőszak, de a bírói hatalom bírói függetlenség nélkül a regnorum fundamentumot zúzná össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom