Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 4. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 2. [r.]
151 sem értékelték őket tulmagasra. Soká hatnak azok a gazdaságilag erős állammal szemben, mondotta a francia Boncom* s valóban olyan állammal szemben, amely sa.iát ereiéből megél s amelynek saját nyersanyagaival táplált fejlett ipara van, aligba vezetnének eredményre. Emellett helyesen utalt arra Politis, hogy olyan államok közt, amelyeket erős gazdasági kapcsok fűznek egymáshoz, amelyek közt nagy a kölcsönös gazdasági forgalom, árucsere, a gazdasági szankciók alkalmazása könnyen nagyobb kárt okozhat az alkalmazónak, mint annak, akivel szemben alkalmaztatnak. Végül ha nem egyes államok, hanem áilamcsoportok közt támadt konfliktusokról van szó, a gazdag-ági szankciók alkalmazása a döntést vagy egyáltalában nem, vagy olyan hosszn idő múlva hozhatná csak meg, hogy úgyszólván a háborúval felérő gazdasági károkat okozna. A genfi közgyűlésen is az a felfogás nyilvánult tehát meg, hogy a gazdasági szakciókon felül katonai szankciókra is szükség van. Azonban a jegyzőkönyv katonai szankciók cimén nem állított fel szervezett nemzetközi karhatalmat, nem állapította meg azt sem, hogy adott esetben ki, mennyivel és hogyan tartozik résztvenni ily katonai szankció alkalmazásában, hanem csupán azt a nagy általánosságban tartott kötelezettséget állapította meg*, hogy az államok lojálisán és effektive tartoznak közreműködni az egyezségokmány tiszteletben tartására és ellenszegülni minden támadó cselekménynek abban a mértékben, amelyet az ő földrajzi helyzetük és fegyverkezésüknek különleges feltételei nekik megengednek. Ez azonban nagyon vague, nagyon üres tartalmú kötelezettségvállalás, amint azt a jugoszláv kiküldött1 mondotta a genfi közgyűlésen; olyan kötelezettség ez, amelynek lényege és terjedelme nincs megállapítva, amint arra a belga Hynians utalt, aki ezt nevezte az egész rendszer gyenge pontjának. Hozzá kell tennem, hogy nézetein szerint a papíron még oly tökéletesen megszervezett együttes fegyveres fellépés is chi> maera lenne. Akárhogy is történnék egy ily együttes fegyverefellépés előzetes jogi szabályozása, az ily ad hoc nemzetközi karhatalomhoz a hozzájárulás az egyes államok részéről adott esetekben tényleg csak érdekalapon képzelhető el. Xem hiszem, hogy akadna olyan állam, olyan kormány, amely az őt közvetlenül nem érintő, az érdekeit közvetlenül nem veszélyeztető vita esetében rá nézve idegen érdekekért polgárai vérét feláldozná, ha pedig az ily együttes fegyveres fellépésben való részvétel csak érdekalapon képzelhető el, akkor az nem jelent többet, mint amennyit az érdekközösség alapján álló alkalmi •szövetségek, nem nyújt nagyobb biztonságot az egyszerű szövetségi szerződéseknél. Végezetül kivánok rámutatni a genfi jegyzőkönyv kardinális, alapvető hibájára, amely abban áll, hogy az egyoldalú békeszerződések, az erőszak által diktált, a jogtalan béke alap-