Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A törvénysértés fogalma a büntető jogegységi perorvoslatban. 3. [r.]

felállitottnak és követelményemként foraiulázottnak állit és beállít, az mind valóságos, színtiszta mese. Aki ugyanis csak távolról is némileg ismer, aki csak parányi mértékben ismeri vagy ismerni akarja működésemet, mesének fogja venni, azaz nem fogja elhinni, hogy elmondtam vagy csak gondolhattam is volna azt és olyan összefüggésiben, amit a meseíró nekem tulajdonit. Ezt nekem tulajdonítani csak a gondolkodásbeli zavarodottsággal határos félreértésből vagy abból a nagyzási hajlandóságból és nagyítási szabadságból eredhet, amelyre a meseirónak szüksége van, ha és amikor mesét akar irni és feltálalni. No, eredhet még szándékos ferdítésből is, de ezt nem akarom feltenni, jólehet a meseországban (amelyből jött és amelybe visszavágyott Meszlényi nagy „jogtudós"-a, aminek Meszlényi ur magát bemutatta) éppen semmi sem lehetetlen. Nem, a meseíró nem ferdített szándékosan, sőt, én még tovább is megyek és noha a meseíró és az ugyanabban a lappéldányban Karácsony kezdetű cikknek az írója között a legbensőbb lelki konnekszitás, szívbeli és mentalitásos összhang jelentkezik s noha ilyen módon a Karácsony cikkírójának a keresztény szeretet követelményeinek teljesen hamis beállításával és az igazságosság meg a bűnhődés eszméjének valóságos megcsúfolásával a nemzetrontó és hazaáruló úgynevezett emigránsok, meg a nem is közönségesen, hanem kvalifikáltan veszélyes internáltak részére való amnesztia után való rokonlelkü sóvárgása a meseíró visszhangjaként is jelentkezhetik, mégis nem tartom teljesen jogosultnak azoknak a feltevését sem, akik azt hiszik, hogy a meseíró ós jogtudósának az elkeseredése sokkal kisebb volna, ha én Pauler, Korniss, Hornyánszky és Nagy József helyett birótársaim rokonszenvét inkább Marx, Engels, Garami, Kunfi, talán Kun Béla, Luxemburg Róza és a többi elvtárs felé irányítottam volna, vagy ha legalább kimutattam volna, hogy milyen egészséges dolog a nagy ideálra: gróf Károlyi Mihályra örömteljesen poharat üríteni, vagy végül ha nem helyeztem volna oly nagy súlyt a lelkiismeretre, ami az elvtársak szerint semmivel sem különb, mint a vitriol, vagy az abrakos tarisznya! Nem, nem, a meseíró ur nem efféle destruktor, annál kevésbbé tudatos destruktor. ő egyszerű és jámbor meseíró, akinek nincs is nagyobb bűne, mint hogy jogtudós alakjában „a Meseországban, ahol nem viselnek háborút,1 nem viselnek gomblyukban jelvényt2 és a kézben 1 Amikor én még mesékkel is foglalkoztam, ngy találtam, hogy bizony meseországban is vannak háborúk! Sőt nekem csakis olyan mese tetszett, ahol 1000 harcosbői legalább is 2000 elesett. Ez magyarázza meg. hogy miért vagyok ma olyan vérengző pogány! 8. L. 2 Még ősz rózsát sem, vörös szegfűt sem!? S. L. 8 Teljesen bizonyos, hogy csak ezért, mert mi a csoda lehetne az a „másért"?