Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - Magánjogtanitásunk kérdéséhez. Reflexiók egy könyvhöz

321 vációkkal tudja a hallgató figyelmét ugy ahogy fenntartani; — a dogma likait nem, mert <a kezdőknek tartott előadás nehezen bocsátkozblat le azokig a mélységekig, ahol ezeknek az értékeknek erei csörgedeznek. Még rosszabbul fest a kép akkor, ha a való életet nézzük. A valóságban a hallgató az első év végén ltíUlapvizsgázik a római jogból a aztán elteszi könyvét 3—4 évre, a történeti szigorlatig, amikor ugyanazt a könyvet újra előveszi és ujiból ismétlővizsgát tesz ugyanabból az anyaghói. Mig külföldi főiskolákon, <ahol a jogtanitást üz institúciókkal kezdik, n római jog (tanulmánya egy későbbi évfolyamon, mikor a hallgató tudo mányos látköre, elemző, befogadóképessége lényegesen megtágult, visszatér, mint elmélyitett történeti és dogmatikai stúdium: addig a mi tantervünk semmi ilyesmiről nem gondoskodik, — legfellebb a mlagánjog vagy kereskedelmi jog professzora ad itt-ott, madártávlatból, utalásokat a római jogi rendezésre. Ugy hogy a mai állapotra minden túlzás és szertelenség nélkül meg lehet tenni azt a megállapítást, (amelyet egyébként már Szászy-Schwarz is megtett: Parerga 278. 1.) hogy a mi mai római jogi tanításunk puszta külsőleges valami, amelynek a hallgató belső, elméleti és történeti civilisztikus kiképzésére a legminimálisabb hatása van, amely akár el is maradhlatna teljesen, mert mindaz, ami belőle megmarad az életre, alig több egy-két név, terminus technikus, definíció stb. ismereténél. Meglátszik ennek nyoma nemcsak gyakorlati jogászainkon, de magánjogi irodalmunkon is, amely — illő tisztelet az igen kevés kivételnek — a római jogi vonatkozásokat vagy egyáltalában elejti, vtigy csak a legóvatosabb általánosságban ós kellő távolságból érinti. Mondjuk ki őszintén: a mai rendszeren felnőtt nemzedéknek nagyobbára még arrii sincs meg a kellő előképzettsége, hogy a rómlii jog modern tudomány áuak eredményeit figyelemmel tudja kisérni és azokat reeipiálni tudja. A római jog tanításának a tanfolyam kezdetére való tétele egyébként nálunk épugy, mint külföldön semmi más, mint megkövesült, de rációjátvesztett hagyomány. Hogy a rég letűnt századok egyetemein a római joggal kezdték (és végezték) a tanitást, az természetes volt, hisz ez volt az egyetlen jogtudomány. Hogy a németek, akik után mi igazodni szoktunk, megtartották ezt a rendszert, az megint érthető és természetes volt, hisz mindenki tudja, hogy a németeknél a római jog egész e század elejéig élő jog volt. Nehéz vagy nem nehéz, a német studensnek bele kellett dolgoznia magát a római jogbta, hisz azzal hazája jogát tanulta. Ez a helyzet ott is megszűnt s a római jog későbbi évfolyamra való áthelyezésének s helyette az élő jog bevezető tanitásának gondolata Németországban is nyomatékosan felmerült. Igaz, hogy a fakultások többsége még a régi állapot mellett foglalt állást, de tudvalevő, hogy egy évszázados tradíció megtöréso nem megy könnyen. Elég, ha rámutatok, hogy a reformerek között nem kisebb név is szerepel, mint Zitelmanné." A mondottak alapján abtlan a negativumban, hogy a jogtanitást nem a római joggal kell kezdeni, teljes mértékben igazat adok a szerzőnek. Nem állhatok azonban mellé a pozitívumban t. i. abban a jlavaslatábun, hogy a római jog helyébe az általa kontemplált s könyvében mindjárt be is mutatott magánjogtant tegyük. Ez ellen elsősorban pedagógilai szempontból van kifogásom. Nézetem szerint ugyanis a kezdő tanulónak nem „elveket, fogalmakat" (4. 1.), tehát absztrakciókat, hanem ellenkezőleg konkrétumokat, azaz tételes szabályoLegutóbb megint Partsch berlini professzor (Vom Beruf des röm. Reckts in der heutigen Universitiit, Bonn, 1920) vette nyomatékosan védelmébe a régi állapotot. Partsch érvei azonban semmikép sem meggyőzők. Főargumentuiuai : 1. hogy a tanuló jobban megérti az élő jogot, ha előbb római jogot tanult. 2. hogy a jogtanitás célja nemcsak az élő jog ismeretére, hanem a tudományra való nevelés, a tudomány pedig a római jog anyagán fejlődött ki s abból táplálkozik. Mindkettő igaz, de egyik sem argumentum amellett, hogy a római jogon kezdjük a tanitást. Az első pontnál az a mérlegelés dönt, hogy melyik módszer vezet kevesebb fáradsággal több eredményre, a másodiknál pedig kétségtelen, hogy a tudomány csak ott kezdődhet, ahol már az alapismeretek megvannak.