Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - A jogi személyek állampolgársága

305 A jogi személyek állampolgársága. Irta: Ifj. Faikert Alajos. Ez a rendkívül fontos probléma Magyarországon mindezideig törvényhozásilag nincs rendezve. E tekintetben nálunk teljes bizonytalanság uralkodik, illetve a fennálló — nagyon gyér és nem túlságosan szerencsés — rendelkezések annyira nem felelnek meg céljuknak és annyira idejüket multák, hogy egy egységes és gyökeres rendezés sürgősen szükséges. A külföldi államok már a háború előtt behatóan foglalkoztak e témával, de főleg utána mindenütt megindult1 a reformáló munka. Manapság már a felfogás és ennek következtében a törvényhozások teljesen megváltoztak. A magyar viszonyok tehát nagyon elmaradtak a külföld mögött. A nemzetközi érintkezés mind szorosabbá válásának és a nemzetközi biróságok mind hatályosabb működésének idején ez súlyos hiba. Alábbiakban röviden összefoglalom e kérdés jelenlegi állását. Sajnos — magyar példák nemlétében — csak a külföldi, főleg a francia jurisprudentia fejlődését fogom ismertetni. Elméletben az idegen jogi személyek épp ugy volnának kezelendők, mint a fizikai személyek, hisz ők nem mások, mint a fizikai személyek jogi életének modalitásai. Csakhogy ennek a gyakorlati életben akadályai vannak, pl. a nationalitás (állampolgárság) tárgyában; és akkor is, ha arról van szó, hogy őket cselekedni (működni) hagyjuk, mert a jogi személyek több erővel birnak, mint a fizikai személyek, lévén fizikai egyének társulásának eredménye, amely egyének állampolgársága különben könnyen disszimulálható. Láthatjuk tehát azokat a komoly nehézségeket, amelyeket ez a kérdés okoz. Csakhogy többféle jogi személyt kell itt megkülönböztetni. Először is itt vannak a nem kereskedelmi jogi személyek, azaz a nem lukrativ célúak; azután a lukratir célúak, (a mindenféle keresk. társaságok.) Az első csoport — mindenekelőtt az Államok, azutáa az Állam subdivisiói: tartományok, megyék, városok, etc. — állampolgárságának (nationalitasának) meghatározása nyilvánvalóan semmi nehézséggel nem jár. De itt nem is ezi a kérdés, hanem az, hogy vájjon az államok civilis (polgári) személyisége elismerendő-e, vagy sem. Tehát, hogy az államok' képesek-e szerezni (acquérir), biróságok^ előtt megjelenni (ester en justice), szerződéseket kötni, más, idegen államok területénf Általánosságban el szokták ismerni az államoknak