Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

15 hogy az élmény csakis mint egyik segédeszköze a megismerésnek jöhet figyelembe és a racionális elemet nem szoríthatja ki. Nem lehet és nem szabad az u. n. bergsonizmus álláspontjára helyezkedni. A való csak annyi, hogy nem egyedül észbeli, hanem egyúttal valami, az észtől eltérő, valami öszötönös energia is az, amely belevilágit a jogesetnek abba a mélységébe, amelyből a biró napfényre hozza az abban elmerülve levő drága gyöngyöt: az igazságot, a jogeset egyedi igaságát. Hogy mi ez az energia? valami misztikus lelki szózatban jelenik-e meg, vagy csak valami lelki visszhang lelki rezonator-e! a léleknek valaminő kisugárzása-e? vagy olyan hatalom-e, amely mindentől függetlenül és önállóan uralkodik-e? ós olyan erő-e, amely önmagától jő működésbe és valamely isteni magból sarjadt ki? — ez a kérdések kérdése fog maradni. Annyi azonban bizonyos, hogy kell valami teremtő képességünknek lenni, amely ezt az erőt megindítja, ezt a hatalmat meglendíti, ezt a fényt kisugározza, — ós kell, hogy ez a képesség, ez az erő valami létező, valami reális legyen. Fel kell tenni u. i., hogy amint nincsen vonzás vonzó erő nélkül, amint nincsen okozat ok nélkül ós törekvés cél nélkül, ugy kell lenni annak az emiitett, istenihez hasonló képességünknek is, amely megnevezhetetlen ugyan, de mégis létező és ha megfoghatatlan is, de mégis realitás és pedig ép olyan realitás, mint a vonzó erő, a gravitatios erő ós bármely más, létező valami. Logikailag valami kitérhetetlen ez a feltevés ép annyira, mint a primum movensnek a feltevése, mert hiszen logikai kényszerűség, logikai évidentia az, hogy lendület nem lehet lenditő ok, lendítő erő nélkül. A tudás vágya kielégíthetetlen. Bizoiyos tehát, hogy hivatottak ós hívatlanok kutatni fogják ezt a mystikumot s a lelkU teremtés funkcióját meglesni igyekeznek. Tudni akarják, hogy ez a mystikum felhalmozott erkölcsi készségek ós ismeretek csodás összetételéből vagy még csodásabb vegyületéből, — vagy az ösztönök, vágyak, érzések, készségek, tudatok és akarások benső kapcsolatából, testi ós lelki erők titkos vegyrokonságából származik-e? E részben ma is bölcs intelem, amit Goethe ugy fejez ki, hogy „az ember rendeltetése a cselekvés, gondolkozásában azonban elégedjék meg azzal, hogy a kikutathatót kikutatja, a Idkutathatatlant pedig csöndesen tisztelje." A másik, ami bizonyos, az, hogy az emiitett teremtő kiépességünk valami örökértékü, tehát olyan, amfinő maga az igazság, amelyet megismer, mert miként már Plató és Aristoteles is tanították, ..csak a hasonló ismeri meg a hasonlót", ami tehát az örökértéküséget felismeri, magának ts örökértókünek kell lenni. Isteni eredetre vall.