Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

9 vizet az olajra ós helyet cserélnek. Egyiket is, másikat is a maga természete bájtja, annak irányában keresik helyüket s mindaddig kavarognak, mig el nem helyezkednek; — azután megpihennek." A szellemi életnek és tényezőinek is megvan a saját természetük. Ezeknek is megvan a maguk vegyrokonsága és ha más módon is, de náluk is érvényesül a nehézkedés törvénye, valamint az életnek az elve is a maga hatásaival és vissizahatasaival, a maga kapcsolataival és Összefüggéseivel. Igen, a szellemi életnek is megvan a maga saját világa, — külön, természetfölötti, de valóságos világa, objektiv értékekkel, valóságos történésekkel. És ebben a világban is minden a maga természete szerint hat, alakit, alkot vagy rombol. A szeretetnek más a törvénye, a gyűlölet is másképpen működik; a jó örökké szemben állt a rosszal, a gonosszal; a szépség pedig a rúttal; és az igazsággal szemben sohasem állhatott meg a tévedés, annál kevósbbé: a hazugság. Az igazságnak is megvan tehát a maga természete. Az igazság természetéhez tartozik, hogy az igazságot — sokszor csak fokozatosan ós részenkint — megismerhetjük ugyan, de azt nem teremthetjük; róla való ismeretünk s megformuíázásának módja lehet relatív, ő maga azonban abszolút. Az igazság önérték, mert előfeltétele minden létezőnek, — ay. igazság objektiv és nem függ semmi elismertetéstől ós akaratunktól, hanem sajátos érvényességében függetlenül áll meg, akár elismerik az emberek, akár nem, de független az igazság érvényessége az emberi elmétől is, akár felismeri őt az elme, akár nem. Ezért az igazság érvényes volt, amikor még senki sem ismerte és érvényes lesz akkor is, ha az emberek már régen elfeledték, mert lényegében nem lehet másí, mint örök és érvényes. Az igazság nem szorul senkire s mint benső organizáló életerő, alakító és fejlesztő hatalom, ha mindjárt más erőnek a felhasználásával is működik, mégis egyedül a saját érvényességének a hatalmával valósitja meg a benne levő tartalmat. Az igazság állandó ós' változhatatlan, ismereteink róla megváltozhatnak, változhatik a tudomány, ő azonban mindig ugyanaz. Nem a történeti fejlődós szülöttje, csak a történet folyamán válik ismeretessé, egyébként magától készen van ós örök. Nem állhat ellentétben más igazsággal, mert ellenmondásokban nem lehet igazság. Amint az érvényességben nincsen keletkezés, mert ami érvényes, az öröktől érvényes, s amint az érvényességban nincsen elmúlás, mert ami érvényes, az mindenkor érvényes marad, ugy az igazság sem enyószhetik el. Neki nincs korlátja sem, tehát végtelen. Ő a végső eszmény, a legnagyobb erő, ő a legtermétenyitobb potentia. Az ő természete, hogy mint érzékfölötti, önáiló és feltétlen örök érték, ellenállhatatlanul vonz maga-